2021. május 1., szombat

A szerelem szabadsága

 

A szerelem Bergyajev filozófiájában

"A szeretet a személytől a személyig ható áramlás."


Előszó

1. Nyikolaj Bergyajev a szabadság filozófusaként ismert, ám önálló elképzelése volt a szerelemről is. Két alkalommal fejtette ki nézetét a témában, elsőként Az ember rabságáról és szabadságáról című munkájában, majd idős korában (Önmegismerés) újra megfogalmazta véleményét. Mindkét munkát bemutatom, így lehetőség van az azonosság és különbözőség, illetve a fejlődés megfigyelésére. A két megfogalmazás valójában kiegészíti egymást.


Az ember rabságáról és szabadságáról

2. Bergyajev kiinduló pontja a szeretet, amit kettéválaszt felemelkedő (erósz), és leereszkedő (agapikus) módra. A szeretet szenvedély, ami számára a személy megvalósulásának az útja. Az erósz azért felemelkedő, mert a szépségre és a jóra, végeredményben Istenre irányul. Az agapikus leereszkedő szeretet a szánalomban nyilvánul meg, amely lehajol az elesettekhez, és adni akar. Az erotikus szeretet önmagában romboló, a karitatív leereszkedő szeretet megalázó a másik ember méltósága tekintetében. A keresztény szeretet megalázza az embert a jótékonykodás gyakorlatában.

3. A szexualitás ritkán jelenik meg tiszta formában, legtöbbször lélektani bonyodalmak kísérik. Sigmund Freud tárta fel az ember szexuális-lény mivoltát, leírva  a tudattalan nemi tartalmait, ami választóvonal az emberiség önismeretében. Bergyajevet a téma természetesen a szabadság szemszögéből érdekelte. Itt két különböző problémáról van szó: a szexualitásról, és a szerelemről. Bergyajev szerint ugyanis nincs feltétlen kapcsolat a nemi aktus és a szerelem között. A nemi vágy és maga a nemi aktus teljesen személytelen. A szexualitásban a faj uralma alatt állunk, az aktusban elveszítjük személyiségünket és fajfenntartó funkcióvá válunk. Ezen a védekezés sem változtat, a probléma maga az aktus. A szexualitás tehát személytelen, a szerelem viszont személyes, ez a hatalmas különbség közöttük. "Semmiféle közvetlen és kötelező kapcsolat nincs a nemi vonzalom és a szerelmi érzés között, sőt a szerelem csökkentheti is a nemi vágyat."

4. "A szerelem érzése a megismételhetetlenül egyéni lényre, a személyre irányul, a szerelemben lehetetlen a helyettesítés. A nemi vágy viszont megengedi a pótlást, és nem jelent feltétlenül személyhez fűződő viszonyt." Amennyiben individualizálódik a szexuális vágy egy adott személyre vonatkozóan, akkor sem feltételezi az egész személyhez fűződő viszonyt, tehát a nemi aktusban ekkor is személytelen ösztönlényként működünk. Éppen ez az, ami a szabadság ellen hat, a szexualitás és a hozzá kapcsolódó normál-szerelem is rabságot okoz. A mély-szerelemben azonban változás történik a személyben, és ekkor a szerelem győzelmet arat a szexualitás rabsága felett. A mély-szerelem meglátja a másikban a személyt, mindent ami pótolhatatlan benne, és örökkévalóan igent mond rá; ebben rejlik értelme. A mély-szerelem ezért világon kívüli jelenség, értelmetlen a mindennapok számára. Mély kapcsolat fűzi össze emiatt a szerelmet és a halált, ami a világirodalom egyik központi témája: a szerelem halál.

5. A felemelkedő extatikus szerelem démonikus megszállottság, nem teljesség, mert hiányzik belőle a vonzódás azután, ami gazdagít. Nem a személy érdekli, hanem maga a szerelem. Ilyen volt Szolovjov életében a szerelem, aki a nőiség princípiumát kötötte a konkrét nőhöz. Ez az illúzió azonban csalódáshoz vezet. Ugyanakkor Bergyajev szerint a nemiség okozta rabság összefügg a női princípium hatalmával az élet fölött. A nő szerinte hajlamos, hogy rabigába hajtsa fejét, de arra is, hogy rabságba döntsön. A nőt teljesen áthatja az, hogy ő nő, míg a férfiben nincs akkora szerepe annak, hogy ő férfi. Ezért van az, hogy a nőkkel ellentétben a férfiak hajlamosabbak szublimálni a szexualitást. Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a nők jellemét a közösségi elvárások határozzák meg (társadalmi nem).

6. Ami a leereszkedő szerelmet illeti, az semmit sem akar kapni, hanem adni akar. Nem vár viszonzást, ez adja erejét. A szexualitáson alapuló szerelem viszont démoni jelleget ölt, és gyötri az embert; rabság mindkét fél számára, személytelen és erőszakos. Azonban minél fejlettebb személyiség valaki, annál inkább háttérbe szorul a szexualitása.

7. Az állam és az Egyház, de a társadalom is ellenzi a szerelem szabadságát, szocializálja a házassággal, azt közügyként meghatározva üzleti jellegű gazdasági ügyletként kezeli. Lényegében a személyt az emberi faj, illetve a nemzet életét szolgáló eszköznek tekintik. De nemcsak az állam, hanem maga a család is személyellenes, így szabadságellenes, ezért Bergyajev, mint a szabadság keresztény-egzisztencialista filozófusa állam-, társadalom-, és családellenes. "A család nem lehet keresztény, ahogy az állam sem lehet az. A társadalmi objektiváció világában semmi sem lehet szent. Az Evangélium éppen azt követeli, hogy szabaduljunk fel a család rabsága alól." Ez utóbbit már Aquinói Tamás is így gondolta.

8. A féltékenység a szerelem despotizmusa, megromlása, anti-szerelem. Ugyanakkor a szerelemben metafizikai szorongás van, ami a szerelemnek a halálhoz való kapcsolatából adódik (női princípium). Bergyajev a szerelemnek háromféle kifutásáról beszél:

- boldog beteljesült szerelem
- viszonzatlan szerelem
- viszonzatlan szerelem, amely nem is találhat viszonzásra (ez a legfájdalmasabb)


Önmegismerés

9. Bergyajev filozófiája szerint amíg a szexualitásban a hétköznapi élet, addig a szerelemben a lét nyilvánul meg. Különbséget kell tehát tennünk a szex és a szerelem között. A nemi élet személytelen, abban az ember ősi ösztöneinek játékszerévé válik, ezért a szexben van valami megalázó. Rombolja a személyiséget, az emberiről való lemondás rejlik benne. Amikor egyetlen személyre irányul, vagyis individualizálódik, a nemiség hatalma korlátozódni kezd. A nemi egyesülés értelmének három magyarázata létezik:

- A gyermeknemzés: ez a legálságosabb, a totalitárius államok szava.
- Az élvezet: ez legalább nem álszent, de rabságban tart.
- Egyesülés a szeretett személlyel, ezáltal a teljesség elérése.

10. Bergyajev szerint az utóbbi az egyetlen helyes értelmezés, mert itt a személy áll a középpontban. A gyerek problémája egészen más kérdés. A gyerekek érdeke az, hogy ne gyűlöletben, hanem szeretetben nőjenek fel.

11. A szerelem személyes, individuális, az egyetlen, megismételhetetlen, és mással nem helyettesíthető személyre irányul. A nemi vágy ezzel szemben megengedi a cserét, és ez valóban lehetséges is. A mély-szerelem (extrém-szerelem, Bergyajevnél erős szerelem) nem erősíti, ellenkezőleg, gyengíti a nemi vágyat. A szerelmes ember kevésbé van kiszolgáltatva a nemi vágynak, képes tartózkodni a kielégítésétől, mert a másik iránti valódi szeretet lép az önzés helyébe, megmutatkozik a lemondás szépsége és szabadsága. A be nem teljesült mély-szerelem aszketikus élethez vezet.

12. A szerelem természeténél fogva szabad, miközben a társadalom szocializálni próbálja. A szerelem jogának társadalmi szintű korlátozása a szabadság elleni támadás. A szerelem sohasem legális, a legális szerelem halott. A szerelem kilép a mindennapok világából, szocializációja, társadalmasítása a házasság intézménye. Ennek jogi meghatározása függ az adott állam ideológiájától és gazdasági rendszerétől. A házasság gazdasági és szexuális közösségre kötött szerződés családalapítás céljából. A család alá-fölé rendelt hierarchikus egység, a rabság megvalósítója, az állami elnyomás alapja.

13. A szerelem szabad, nem birtokolja a másikat. A féltékeny ember uralkodni akar, szexuális zsákmánynak, tulajdonnak tekinti a másikat. A szerelem valami egészen más. A szerelem tragikumát szocializációja okozza. Ez ellen elsőként a provanszál trubadúrok, a középkori lovagköltők emelték fel szavukat, hangoztatva a szerelem szabadságát. Ők vetették fel először a szerelem szubjektív személyes jellegét, ami hatalmas szerepet játszott az érzelmi kultúrában. A lovagot az határozza meg, hogy ki ő, és nem az, hogy mije van. A lovag belső szabadságában nem kíván birtokolni, nemcsak az anyagi javakat nem akarja birtokolni, de az imádott nőt sem. Éppen azért nem, mert szereti. A szabadság a lovagok "hatalmas, teremtő erejű vívmánya a morális tudatban." Ahogyan Tamás Gáspár Miklós is megállapítja, a középkori lovagok "nem pénzt akartak keresni a szerelmi bánattal, hanem elpanaszolni, hogy fáj, és megértetni, hogy szép, hogy fáj."


14. A szerelem megrendítő érzésében a végtelenség mélysége nyilatkozik meg. Lényegéhez tartozik valami mély belső tragikum, ezért nem véletlen, hogy oly szorosan kapcsolódik a halálhoz. Az élet mélyebb értelmét tekintve a szerelem nem az öröm forrása, tragikum és fájdalom van benne. De ez a fájdalom szép. Ugyanakkor a szerelem lényege, hogy nem ismeri a beteljesülést. A boldog szerelem a hétköznapok világához tartozik. A szerelem azért tragikus, mert az ember múlandó. Feltárja az élet értelmetlenségét. Előfordul, ha nem is túl gyakran olyan rendkívüli szerelem, amely a szellem önfeltárulkozásával kapcsolatos.

15. A szerelem bonyolult és ellentmondásos, számtalan konfliktus forrása az életben, emberi drámák okozója. Az igazi (mély) szerelem ritka kincs. Megrendítő a szabadság nevében hozott szerelmi áldozat. A szabadság nevében feláldozott, elfojtott szerelem a mélybe hatol, és különös értelmet nyer.





Irodalom

Nyikolaj Bergyajev: Az ember rabságáról és szabadságáról. Európa Könyvkiadó, 1997.

Nyikolaj Bergyajev: Önmegismerés. Európa Könyvkiadó, 2002.