2017. július 14., péntek

Szerelem és halál


P. D. Ouspensky nézete

1. A szerelem és halál kérdése az örökléttel áll kapcsolatban. A hindu mitológiában a szerelem és a halál ugyanannak az istenségnek két arca. Freud is ennek értelmében beszél az élet- és halálösztönről. Edward Carpenter szerint a szerelem és a halál mindent átsző és mindenütt jelen van, ugyanakkor egy másfajta létformához tartoznak, mindig együtt járnak, együtt uralkodnak, mégis ellenségek, akik lerombolják egymást az ember testéért és lélekéért vívott harcukban. Ouspensky (Uszpenszkij) szerint az ember jobban vonzódik a halálhoz, mint a szerelemhez. A halál értelmét keresi minden vallás, magyarázatot próbál adni neki. Egyetlen világnézet sincs, amely megkerülhetné ezt a kérdést, van amelyik kizárólag a halállal és a halál utáni dolgokkal foglalkozik, ilyen például a spiritizmus. Rozanov szerint minden vallás a halálról szóló tanítás.

2. Ouspensky hangsúlyozza, hogy bár a szerelmet ismertnek, megoldott kérdésnek gondoljuk, valójában ugyanolyan rejtély mint a halál. Az emberek általában megelégszenek néhány előregyártott sémával, és azokat gondolkodás nélkül magukévá teszik. Így van ez a szerelem esetében is. Még a művészet is, amelynek fő témája a szerelem, egyszerűen leírja és csak ritkán tárja elénk mélységeit.

3. Ouspensky szerint a szerelem kozmikus jelenség, amelyhez valójában nincs közünk, véletlen szereplői vagyunk csupán. A szerelem földi világunktól egészen eltérő makrokozmikus jelenség. Ouspensky itt eljátszik a gondolattal, hogy esetleg szellemi lények szállják meg az embert, és ez váltja ki a szerelem érzését. Az is lehet, hogy egy belső világról van szó ahová lelkünk időnként belép, és az ottani törvények szerinti élet az, amit szerelemként élünk meg. Lehet hogy a szerelem Isten alkímikus tevékenységének hatása, amelyben az ember játssza az elemek szerepét, így létrehozva általunk és belőlünk a bölcsek kövét, az élet elixírét. Előfordulhat, hogy valamely szellemi létező nyer ki belőlünk energiát a szerelem által. Mindez lehetséges állítja Ouspensky, de nem tudható. Ami biztos az az, hogy a szerelem számunkra mint Istennő mutatkozik meg, aki hol szörnyűséges, hol jóságos, de soha nem követi a mi céljainkat. Az ember hiába igyekszik a szerelmet uralni és saját kívánságai szerint irányítani, arra kényszerül, hogy azt tegye, amit Ő akar.

4. Mivel az emberek tévednek a szerelem eredetét illetően, ezért tévednek eredményét illetően is. Egyes elméletek csupán a fajfenntartás eszközét látják benne, ami azonban csak lehetséges (feltételes) eredmény, miközben létezik lelki eredménye is. Természettudományos szempontból a szerelem az élet továbbadásának szolgálatában álló eszköz. Ouspensky szerint a szerelem által felszabaduló energiáknak csak egy kis részét fordítjuk fajfenntartásra. Mivé lesz az energia többi része? - teszi fel a kérdést. A fajfenntartás a jövőt szolgálja, így az energia többi részének is arra kell irányulnia, csak más módon. Egy része kétség kívül művészi vagy szellemi alkotások formájában jelenik meg, ám valódi célja a lelki fejlődés, egy magasabb rendű tudatállapotra emelkedés. Ez a szerelem fő funkciója.

5. Az ember minden teremtő tevékenysége a szerelemből ered. Egész világunk a szerelem mint erőközpont körül forog. A szerelem olyan világot nyit meg az ember előtt, amiről addig nem tudott, olyan dolgokat tár fel a bensőnkben, amiket nem gondoltunk volna magunkról. A szerelem letépi rólunk az álarcot. Ouspensky víziója szerint az emberiség a szerelem ma még rejtett erejével idővel meg fog szabadulni az öregedéstől.

6. Ouspensky is megkülönbözteti a szerelem két válfaját. Az egyik mögött a szexualitás áll - ez nem individualizált érzés, hanem pusztán a fizikai vágy mozgatója. A másik a tulajdonképpeni szerelem, amely már individualizált érzés. Ouspensky szerint valójában nem a szerelem kétféle, hanem az emberekben van különbség. A földön szerinte az embernek két faja él. A pszichológiai különbségtétel nehézsége abban rejlik, hogy minden emberre ugyanazokat a jellemzőket akarják rákényszeríteni, holott sokan azokkal nem rendelkeznek.

7. A szerelem az önzés, az egoizmus ellentéte, ugyanakkor az energiák elpazarlása. A szerelmeseknek misztikus vágyaik vannak, ám ma már nincsenek szerelemmisztérium vallások; van a mindennapi élet és vannak pszichológiai rejtvények. Ebből a tényből fejlődött ki Ouspensky állítása szerint egy kifinomult aszketizmus. Nem utasítja el a szerelmet, inkább platonizmus mint aszketizmus. Elismeri a szerelem hatalmát, ám azt csupán lelkében imádja.

8. A szerelem túl nagy rejtvény az ember számára, nem érti misztikus oldalát, márpedig ennek megértésén múlik az emberiség jövője, állítja Ouspensky. Akkor majd a jelenleg elpocsékolt energiák felhasználásával beléphetünk az öröklétbe. A szerelemben a legfontosabb a lelki hatás, amely mentes az anyagi összetevőktől. Alapvetése szerint a valós élet álom, a belső életünk a valóság, ezért csak a megvilágosodott emberek érthetik meg a szerelem lényegét, azt hogy szerelem és halál kölcsönösen függnek egymástól.


Link

Szerelemfilozófia