A nemlétező cselekvésről

Megtenni valamit csak azért mert mondják, illetve nem tenni meg valamit csak azért mert mondják, azonos. Sokszor halottam, olvastam ezt a kijelentést, pedig a két dolog egyáltalán nem azonos, a különbség ontológiai, más létszemléletet feltételez. Itt arra gondolnak, hogy a csak azért mert mondják cselekvésben van az azonosság. Ám kifelejtik a pszichológiai megfontolást, azt a mélylélektani tényt, miszerint a csak azért mert mondják cselekvés mint olyan nem létezik, mert minden cselekvésünket befolyásolja a tudattalan hatása. Az első esetben az igazodás, a megfelelni vágyás áll a háttérben, a másodikban a szabadság utáni vágy. Az első a személyiségfejlődés kezdetlegesebb, archaikusabb foka, a túlélési ösztön megnyilvánulása, az utóbbi az individuáció kifejeződése. Már Aquinói Tamás hangsúlyozta, hogy az ember istenhasonlósága elsősorban a szabadságban nyilvánul meg. Az állat az, amelynek egyetlen célja a túlélés, a fajfenntartás, az ember ennél jóval többre tör, vannak eszményei, amiért képes életét áldozni. Az előbbi cselekvés valójában nemcselekvés, az utóbbi valódi szabad cselekvés, a lázadás szelleme. Az engedelmes állampolgár a nemcselekvő állampolgár, akinek nemlétező cselekvései vannak. A szabadon cselekvő ember gondolkodó lény. Nem utasítások és előírások teljesítője, hanem a belátás vezérli, szabadon dönt a helyes cselekvés mellett. Az ilyen emberek közössége önmagának állít szabályokat, azokat nem valaki más írja elő nekik. Ezt nevezzük demokratikus közösségnek, amely veszély esetén is működik. Az autoriter közösségek a nemcselekvő közösségek, amelyek nagyon hatékonyak egy ideig, de mihelyt nem a mechanikus viselkedésre lenne szükség, csődöt mondanak. Amint belátásra van szükség "megáll a tudományuk". Amikor a vezér helytelen utasításokat ad, amikor téved, akkor is követik előírásait, és engedelmes nemcselekvésük a romlásba viszi őket. Ebben a közegben az egyetlen létező cselekvési lehetőség a lázadás. Nemcselekvés és cselekvés - a különbség ontológiai.