Fascináció

Amikor X igéző, megbabonázó benyomást tesz Y-ra, akkor ezt a mágikus hatást fascináló benyomásnak hívjuk. Az ilyen fascináló hatás soha nem azt jelenti csupán, hogy az egyik személyből (akaratán kívül) mágikus vonzás árad a másik felé, ez csak a köztük kialakult mágikus kapcsolat megnyilvánulása. A lényeg az, hogy a megigézettnek megfelelő diszpozícióval kell rendelkeznie, sőt ennek a konkrét diszpozíciónak tudattalannak kell maradnia, különben nincs igézet. A fascináltság ugyanis kényszeres jelenség, amit nem a tudat hoz létre, nem akarati folyamat, hanem a tudattalanból felbukkanó és magát a tudatra ráerőszakoló jelenség, bűvölet. Az ellenállhatatlan igézet csakis akkor jöhet létre Y-ban, ha tudattalanjának diszpozíciója nagyon hasonló, szinte teljesen azonos X tudattalanjának diszpozíciójával. Ez a nem realizált hasonlóság az alapja a tudattalan azonosulásnak, vagyis a mágikus hatásnak.

C. G. Jung: Két írás az analitikus pszichológiáról, 85-86. oldal. Scolar, 2016.