A hét főbűn (peccata capitalia) a keresztény tanítás szerint a bűnbeesés következtében megjelenő rosszra indító hajlam (vitium), vagyis nem bűn (peccatum), nem bűntény (delictum), hanem mint jellemhiba potenciálisan súlyos bűnök forrása. Ezek a negatív személyiségvonások a következők:
- testiség (luxuria), amely a nemi gyönyör élvezetét teszi az élet középpontjává
- torkosság (gula), amely az evést, a zabálást, az ínyenckedést tekinti a legfőbb célnak
- kapzsiság (avaritia) a pénzimádat, a fösvénység, a halmozás bűne
- lustaság (acedia) a tunyaság, a jóra való restség
- gyűlölet (ira) a harag, düh, erőszakosság forrása
- irigység (invidia) tárgykörébe tartozik az önzés és a féltékenység
- büszkeség (superbia) nem más, mint kevélység, önteltség, gőg