Krisztológia

Dogmatika III. rész


A dogma hivatalosan és tévedhetetlenül kinyilatkoztatott igazság. A teológiai igazság olyan tévedhetetlen tétel, amely a kinyilatkoztatásból logikai úton lett kikövetkeztetve.

A dőlt betűvel vastagon szedett és aláhúzott definíciók a katolikus egyház dogmáit tartalmazzák. A dőlt betűvel vastagon szedett, de alá nem húzott definíciók pedig a teológiai igazságokat.


1. A megváltó személye

A bukott emberiség nem képes önmagát megváltani, vagyis az áteredő bűntől nem tudunk önerőből megszabadulni. Az önmegváltás lehetetlenségét az magyarázza, hogy a megszentelő kegyelem, amit a bűnnel elvesztettünk, nem tartozik az emberi természethez, azt meghaladja (természetfeletti), ezért azt önerőből nem érhetjük el. A megváltás lényegében nem más, mint a megszentelő kegyelem visszaállítása.

Jézus Krisztus ténylegesen Isten és ténylegesen ember egyetlen isteni személyben: a Fiú személyében. Jézus Krisztus egyszerre Isten és ember, teljesen egyformán, nem keveredés által, hanem a személy egysége miatt. Jézus Krisztus egyértelműen az emberi fajhoz tartozik. Az egyesülés a személyben történt, a Fiú Isten személyében. Jézus emberi lelke nem létezik önállóan, mivel a Fiú isteni személye tökéletesebb nála. Más oldalról megvilágítva: Jézus emberi lelke nem önállóan létezik, hanem egy nála tökéletesebben (az Ige személyében), ezért nincs saját személyessége, noha értelmes, mert az ember értelmes természetű. Jézus valóságos ember, tehát valóságosan képes szenvedni.

Jézusban a személyes egység fogantatásakor kezdődött és többé nem szűnik meg.

Jézusban kétféle tevékenység és két akarat van: isteni és emberi. Két autonóm terület, ám az emberi tökéletesen alárendelődik az isteninek.

A megtestesülés szoros értelemben vett hittitok: megtapasztalhatatlan és kikövetkeztethetetlen.


2. A személyes egység következményei

Krisztusban megengedett a tulajdonságok felcserélése. Ez azt  jelenti, hogy a második isteni személyről állíthatunk emberi, míg az ember Jézusról isteni tulajdonságokat méghozzá azért, mert mindkét természet egy önálló valóval (hypostasis) rendelkezik, tehát ugyanaz az önálló való mindkét természet hordozója.

Jézus Krisztus mint egy konkrét ember Istennek természetes Fia. A személyes egységből következik, hogy nemcsak a második isteni személy, hanem az ember-Jézus is valóságos Fia az Atyának.

Az istenember Jézus Krisztust egyetlen imádás illeti. Ez is a személyes egységből következik. Az imádás az a vallási tisztelet, ami csak és kizárólag Istent illeti meg. Más szóval teremtett valót nem imádunk.

Az előző tétel értelmében imádás illeti meg Jézus testének egyes részeit, így Szent Szívét is. Itt arról van szó, hogy a szív a szeretet és a lelkület jelképe, tehát a jószívű Jézus tiszteletéről van szó.

Krisztus emberi tudását nem korlátozza tudatlanság és tévedés. Itt nem állítunk mindentudást, nem minden lehetőségre, csak minden létezésre irányuló tudást. Állítjuk a tévedhetetlenséget. Ez utóbbi szükségszerűen következik a személyes egységből.

Krisztus emberi lelke a boldogító istenlátás tudásával is rendelkezett. Arról van szó, hogy Jézus emberi lelke földi életében azonos módon ismerte az Istent, miként az üdvözült lelkek. A tétel nem állítja az ennek megfelelő boldogságot.

Az ember Jézus mentes volt minden bűntől és a bűnre csábító kívánságtól is. Nem volt sem személyes bűne, se bűnre irányuló kívánsága, és mentes volt az áteredő bűntől is.

Krisztus nem volt képes vétkezni.

Krisztus akarata szabad, hiszen igazi ember.

Jézus emberi akarata mindig azonos Isten akaratával. A vétkezhetetlenség a szabadság tökéletessége. A bűntelenség és vétkezhetetlenség is a személyes egység következménye.

Krisztus emberségét járulékos módon a megszentelő kegyelem is szentté teszi.

Jézusnak van isten-emberi hatalma természetfeletti hatások létrehozására.


3. A megváltás műve

Jézus Krisztus szenvedésével és halálával megváltott minket. Megváltás alatt azt értjük, hogy Jézus Istenemberként, mint az emberiség természetszerű közvetítője és feje, érdemszerző szenvedésével és kereszthalálával kiegyenlítette az emberiség bűnadósságát és ezzel helyreállította a természetfeletti istenközösséget úgy, hogy ezzel újra lehetőséget adott minden embernek az üdvözülésre. Az, hogy ez adott esetben bekövetkezik-e, minden ember egyéni közreműködésén múlik - ezt nevezzük "egyénileg történő megváltás"-nak. Jézus megváltó műve az eredeti szentség állapotát tette újra elérhetővé, de nem az eredeti épség állapotát (lásd a teremtéstan 2. pontját). A megváltás csak a lehetőségét adta meg az üdvösségnek - ezt nevezzük "elvben történő megváltás"-nak.

Jézus az egyetlen közvetítő Isten és ember között.

A megváltás módja a helyettesítő elégtevés. Helyettünk kiegyenlítette tartozásunkat.

Jézus a megváltással érdemeket szerzett: számunkra az eredeti szentséget, valamint önmaga felmagasztalását.

A megváltás kiterjed minden megkereszteltre, és minden meg nem keresztelt felnőttre. Általános nézet, hogy a meg nem keresztelt gyerekekre is. Felnőtt: minden 7. életévét betöltött, és eszét használni képes ember. Gyerek: a hét éven aluliak.

Jézus elégtétele több mint az adósság volt.

A megváltás szoros értelemben vett hittitok, vagyis logikai úton nem bizonyítható, ki sem következtethető.

Krisztus az emberiség legfőbb mestere, ura és papja.

Isten nem volt köteles megváltani minket. A megváltás a világtörténelem központi és legfőbb eseménye. Általános nézet szerint Isten a megváltás más módját is választhatta volna, de ez volt a legalkalmasabb módszer. Vitatott, hogy vajon a megtestesülés megtörténik akkor is, ha nincs bűnbeesés? Aquinói Szent Tamás szerint nem, az csak a megváltás miatt történt. A ferencesek szerint igen, mert a világegyetem eleve az Isten megtestesülése érdekében lett teremtve.

Jézus kereszthalála az Újszövetség igazi és egyetlen áldozata.

A kereszthalál utáni harmadik napon Krisztus feltámadt.

Jézus Krisztus testével és lelkével fölment a mennybe.

Jézus ül az Atya jobbján. Ez egy átvitt értelmű kifejezés.