Kegyelemtan

Dogmatika VI.


A dogma hivatalosan és tévedhetetlenül definiált kinyilatkoztatott igazság. A teológiai igazság olyan tévedhetetlen tétel, amely a kinyilatkoztatásból logikai úton lett kikövetkeztetve.

A dőlt betűvel vastagon szedett és aláhúzott definíciók a katolikus egyház dogmáit tartalmazzák. A dőlt betűvel vastagon szedett, de alá nem húzott definíciók pedig a teológiai igazságokat.


1. A kegyelem felosztása

A kegyelemtan a dogmatika legabsztraktabb és legbonyolultabb része. A teológiai viták is ekörül bontakoztak ki a leghevesebben. A kegyelem lényegében Isten természetfölötti ajándéka, ami szellemi energiát, lelki erőt közöl. A kegyelem felosztása: teremtett és teremtetlen. A teremtetlen kegyelem maga Isten, aki a megszentelő kegyelemmel lelkünkbe áradó erő. A teremtett kegyelem lehet belső vagy külső. A külső csak analóg értelemben kegyelem, ilyen például a megtestesülés vagy a kinyilatkoztatás, Szentírás, Egyház. A belső kegyelem (ezzel foglalkozik a kegyelemtan) lehet szentelő és ingyenes. A szentelő ismét csak kétféle: megszentelő (maradandó) és segítő (átmeneti). Ezek az egyént célozzák. Az ingyenes is kétféle: rendes (hivatalhoz kötött, például a papság) és rendkívüli (például a jövendölés). Az ingyenes kegyelem csak elnevezés, hiszen minden kegyelem ingyenes. A kegyelem felosztásának ezek csak a főbb irányai voltak.


2. A segítő kegyelem mivolta

A segítő kegyelem az értelmet megvilágosítja és az akaratot indítja. A segítő kegyelem lényegében Isten átmeneti természetfölötti segítsége üdvös cselekedetek végzéséhez.

A segítő kegyelem megelőzi a szabad akarat döntését és működését, vagy egybeesik vele.

A segítő kegyelem gyógyít és fölemel. A segítő kegyelem a monilisták szerint a tudatban jelentkezik, a tomisták szerint csak a hatása.


3. A segítő kegyelem szükségessége

A belső kegyelem minden üdvös cselekedethez feltétlenül és fizikailag szükséges.

A bukott ember számára feltétlenül és fizikailag szükséges a segítő kegyelem minden megigazulás előtti cselekedethez. A megigazuláshoz vezető cselekedetekről van szó.

Isten különös kegyelmi segítsége nélkül a megigazult ember nem képes kitartani a megigazultságban.

A megigazult ember Isten külön kegyelmi segítsége nélkül nem képes elkerülni a bocsánatos bűnöket. A félig tudatosat sem.

A bukott ember is képes megismerni kegyelem nélkül vallási és erkölcsi igazságokat, például Isten létét. A bukott ember a nemhívő ember. Képes az erkölcsi törvények megismerésére is.

Nem szükséges a megszentelő kegyelem minden jó cselekedethez. Másként mondva: a bűnös nem minden cselekedete bűn. Itt a bűnös keresztényekről van szó, a következő tételben pedig a nemkeresztényekről.

Nem szükséges a hit minden jó cselekedethez, vagyis a hitetlenek nem minden cselekedete bűn. A hitetlen embernek is van erkölcsi érzéke, képes a jó mellett dönteni.

Vannak jó cselekedetek, amikhez nem kell segítő kegyelem. Erkölcsileg jó, természetes cselekedetekről van szó (például fát ültetni), és nem az üdvösségre irányulókról.


4. Segítő kegyelem és a szabad akarat

Van hatásos kegyelem. Ez olyan segítő kegyelem, amit biztos hogy követ az akarat méghozzá úgy, hogy a szabad akarat a hatásos kegyelem hatása alatt is szabad marad. (A nézeteket lásd itt.) Motivációról és nem determinációról van szó. Éppen ezért van olyan segítő kegyelem, ami elégséges, de csak elégséges, tehát elégséges ahhoz, hogy a szabad akarat elfogadja, de mégsem fogadja el. Ebből azonnal három dolog következik:

- az elkárhozás a szabad akaraton múlik
- nincs az érdemektől független kárhozatra szánás
- ellent lehet állni a kegyelemnek


5. A kegyelem kiosztása

Természetes jó cselekedettel a kegyelmet nem lehet kiérdemelni. Itt és az alábbiakban az első kegyelemről van szó.

Az első kegyelmet nem lehet ima által kikönyörögni. 

Isten minden embert üdvözíteni akar. A definíció a 7. életévüket már betöltöttre vonatkozik. Általános nézet, hogy ez igaz a hét év alattiakra is.

Az igazaknak és a gyarlóságból vétkező bűnösöknek Isten elégséges kegyelmet ad a súlyos bűn terhe mellett kötelező parancsok megtartására.

A megrögzött bűnösök és a felnőtt hitetlenek elégséges kegyelmet kapnak a megtérésre.

Van előrerendelés. Itt arról van szó, hogy Isten előre látja ki fog üdvözülni, és úgy is viszonyul hozzájuk; ezt nevezzük gondviselésnek.

Az előrerendelés ingyenes.

Isteni kinyilatkoztatás nélkül senki sem lehet biztos kiválasztása felől, abban hogy üdvözül.

Nincs eleve kárhozatra szánás. A tétel a kálvini úgynevezett kettős-predesztináció tanának tagadása.


6. A megszentelő kegyelem

A megszentelő kegyelem ténylegesen eltörli a bűnöket, megújít és megszentel. Eltörli az áteredő bűnt és a személyes bűnöket, és ezzel lehetőséget ad az üdvösségre.

A megszentelő kegyelem által a közönséges érzékelés alá nem eső minőségi változás megy végbe a lélekben.

A megszentelő kegyelem részesít az isteni természetben. Megistenülés.

A megszentelő kegyelem Isten barátaivá, fogadott fiaivá és a Szentháromság templomává tesz.

A megszentelő kegyelem megadja a készséget a hitre, reményre és a szeretetre. Itt nem általában, hanem mint isteni erények jelennek meg a készség szintjén.

A megszentelő kegyelemmel megkapjuk a Szentlélek ajándékait is. A Szentlélek ajándékainak nevezzük azokat az állandó lelki minőségeket, amelyek fogékonnyá tesznek minket Isten irányítására. Hatásukra az értelemben és az akaratban Isten válik a kezdeményezővé. Ezeket a kezdeményezéseket szabad akaratból elutasíthatjuk, tehát megmarad az ember autonómiája. A katolikus teológia a szabadság, a szabad akarat, a szabad döntés prioritását hangsúlyozza. Isten a szabadságot állította a teremtés középpontjába. Ezért engedi meg a rosszat is a világban - a nagyobb jó, a szabadság érdekében.

A megigazulás kegyelmének elnyeréséhez a felnőtteknek erkölcsi jótettekkel fel kell készülniük. A dogmatikában a felnőtt mindig a 7. életévét betöltött, értelmét használni tudó (vagyis nem szellemi fogyatékos) embert jelenti.

A megigazulás első és legfontosabb előkészítője a hit. A megigazulás a megszentelő kegyelem elnyerését jelenti. A hit a kinyilatkoztatás elfogadását. A tételben az előbb definiált felnőttekről van szó, a többiek számára ez a feltétel nem szükséges. A nemhívők is üdvözülhetnek, ha a lelkükben lévő isteni tervet követik, ami nem más, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség. Éppen ezért a kereszténység és a felvilágosodás messzemenően konszenzusba hozható (lásd: XVI. Benedek itt és itt).

A felnőttek a hiten kívül más előkészítő cselekedetekre is kötelesek.

A megigazulás kegyelmét bármely halálos bűn kioltja. Halálos vagy másként mondva súlyos bűn szembefordulás Isten akaratával a következő feltételek mellett:

- súlyos dolog
- tudva
- akarva

Ha a három feltételből akárcsak egy is hiányzik, akkor nincs szó halálos bűnről.

Senki sem lehet biztos abban, hogy megigazult.

A megszentelő kegyelem mértéke nem mindenkiben egyforma, ám jó cselekedettekkel növelhető. A kegyelem lelki erő. Ezt az erőt növelhetjük magunkban megfelelő irányultsággal, így egyre nagyobb mértékben birtokolhatjuk az erőt.


7. Az érdem

Az ember jótettei által nemcsak a megszentelő kegyelmet, hanem az üdvösség mértékét is növeli. A jótettek nemcsak külső cselekedetet jelentenek, hanem szavakat vagy bármely szabad akarattól függő lelki mozzanatot. Az üdvözülés (a túlvilági boldogság) mértéke nem mindenki számára egyforma, az függ az egyén érdemeitől. A megszentelő kegyelmet nem lehet kiérdemelni, de a növekedését igen, akárcsak az elvesztését.


Link

Szabadakarat és kegyelem