Istentan

Dogmatika I. rész


A dogma hivatalosan és tévedhetetlenül definiált kinyilatkoztatott igazság. A teológiai igazság olyan tévedhetetlen tétel, amely a kinyilatkoztatásból logikai úton lett kikövetkeztetve.

A dőlt betűvel vastagon szedett és aláhúzott definíciók a katolikus egyház dogmáit tartalmazzák. A dőlt betűvel vastagon szedett, de alá nem húzott definíciók pedig a teológiai igazságokat.


1. Isten léte

Isten léte az emberi ésszel biztosan felismerhető. Ha van valami, akkor lennie kell abszolút valónak is. Ebben egyetértenek hívők és ateisták. A vita az abszolút való mibenlétében van: anyagi természetű-e, vagy valamilyen szellemi létező? Mindenesetre tételünkből következik, hogy Isten léte bizonyítható. Minden érv közül a legerősebb bizonyító erővel Aquinói Szent Tamás öt útja rendelkezik. Van azonban valami, amire nem vagyunk képesek:

Az emberi ész nem képes Isten közvetlen, intuitív szemléletére emelkedni. Semmilyen módszerrel sem vagyunk képesek erre a szintre jutni, de Isten létesíthet velünk közvetlen kapcsolatot. Ez a misztikus istenismeret, amely mélyebb ismeretet ad, mint a hit vagy a logikai út. Ez azonban a misztika tárgykörébe tartozik. A dogmatika a hit és az ész kapcsolatával foglalkozik, és megállapítja:

Isten léte a természetfeletti hitnek is a tárgya, már azon hívők számára, akik ésszel nem képesek átlátni a bizonyítást. Vitatott, hogy lehet-e egyszerre hinni is és tudni is. A többség szerint igen. Aquinói Szent Tamás szerint nem, mert az ő számára a hit nem érzelem, hanem annak elfogadása, amit nem tudunk racionálisan bizonyítani.


2. A hit ésszerűsége

A hit nem Istenre vonatkozik, hanem a kinyilatkoztatásra. A kinyilatkoztatás Isten üzenete az emberiség számára. A hit tehát ennek a ténynek (az üzenet átadásának), és az abban foglaltak feltétlen igazságként való elfogadásában áll. Aquinói Tamás: "Hinni az értelemnek az a cselekedete, amely  az Istentől a kegyelem által indított akarat parancsára beleegyezik az isteni igazságba." (STh. 2/2. 2,9.) Értelem és akarat, semmi érzelem. Maga Isten léte nem hit kérdése, hanem filozófiai probléma. Tudni, hogy van Isten, az még nem jelenti, hogy az illetőnek bármiféle hite lenne.

A csoda, mint a kinyilatkoztatás ismertető jegye, biztosan felismerhető. A hitnek ésszerű előfeltételei vannak. A csoda úgy teszi ésszerűvé a hívést, mint a fizikában a pontos matematikai levezetés egy kísérletileg nem igazolható elméletet. Az igazolhatóság szempontjából a hittudomány a történelemtudományhoz hasonló. A hangsúly nem a hiten van (mint a protestánsoknál), hanem azon, amit hiszünk.


3. Isten természete és tulajdonságai

Istenről csupán analóg fogalmaink lehetnek. Isten lényege: többségi vélemény szerint maga a lét. Kisebbségi vélemények: végtelenség, értelem, értés, szabadság.

Isten szellemi létező.

Isten transzcendens.

Isten értelmes természetű egységes, önálló valóság, vagyis személy.

Isten végtelenül tökéletes, vagyis megvan benne minden tökéletesség, méghozzá végtelen fokban. Ebből következik, hogy Isten fölfoghatatlan és definiálhatatlan.

Isten teljesen egyszerű, vagyis nincs benne semmi összetettség, más szóval teljesen hiánytalan, színtiszta lét. Mint első ok, nincs ténylegességből és képességiségből összetéve. Ő az Egy. Benne minden egybe esik. Három személy egy Isten, mert három végtelen összeadva egy végtelen, tehát csak egy Isten van.

Isten változhatatlan, ami az előzőekből értelemszerűen következik.

Isten örök. Az örökkévalóság állandó jelen.

Isten mérhetetlen, vagyis nincs térbeli kiterjedése; tértelen. Ugyanakkor Isten mindenütt jelen van, mint a létezés oka.


4. Isten tudása

Isten végtelen értelem. Tökéletesen ismer minden megismerhetőt.

Isten mindentudó. Istenben nincs gondolkodás, hiszen csak azon lehet gondolkodni, amit nem tudunk tökéletesen.

Isten tökéletesen ismeri önmagát.

Isten ismeri mindazt, ami rajta kívül van.

Isten ismeri az értelmes teremtmények jövőbeli szabad tetteit.

Isten ismeri az összes lehetséges lényeket.

Általános nézet: Isten ismeri a féljövő szabad tetteket. Féljövő szabad tettek: amelyek bizonyos feltételek esetén bekövetkeznének, de mivel ezek a feltételek nem jönnek létre, következményei sohasem valósulnak meg (mi lett volna ha...?).


5. Az isteni akarat

Isten akarata végtelen. Ha akar valamit, az megtörténik.

Isten mindenható. Végtelen akarata mindenre kiterjed. Az isteni természet lényege a korlátlan lét. Megtehet minden lehetségest. Amiben ellentmondás van, az nem lehetséges. Isten tehát csakis azt teheti meg, amiben nincs ellentmondás.

Isten a mindenség feltétlen ura. Ez következik, abból, hogy ő a létezés oka.

Isten maga a szeretet. Istenben a szeretet önállóan létezik.

Isten szeretete irgalmas szeretet.

Isten szent. Minden tökéletesség tekintetében végtelen. Akarata tökéletességével összhangban van.

Isten szabad kifelé való tevékenységében. A szabadság szellemi önrendelkezési képesség. Isten befelé irányuló tevékenysége szükségszerű. A Szentháromság szükségszerű, míg a világegyetem léte nem szükségszerű, azt Isten szabadon hívta a létbe.

Isten a bűnt nem akarja, csak megengedi.

Isten igazságos. Isten igazságossága osztó igazságosság, megadja mindenkinek, ami jár neki.

Isten igazmondó és hű. Beszédben és tevékenységben való igazságszeretetről van szó.


6. A Szentháromság

Istenben egy a természet [egy az Isten] de három a személy: Atya, Fiú és Szentlélek. Az ember esetében a személy tudatos és szuverén valót jelent. Az individuum önmagában osztatlan és elkülönült másoktól. Isten esetében azonban az elkülönülés csak az eredésnek a vonatkozásai által történhet. A vonatkozás ugyanis Istenben maga az isteni lényeg, ezért önállóan létezik, vagyis személy.

Két szentháromsági eredés van: a Fiúnak az Atyától való születése, és a Szentléleknek az Atyától és a Fiútól, mint egy elvtől való származása. Kezdet és vég nélküli örök eredésekről van szó.

A Fiú születése értelmi, a Szentlélek származása akarati tevékenység.

Az egy Istenben lévő három személy létére logikai úton nem lehet rájönni.

Az eredés egyben vonatkozás is. Az eredés valaminek mástól való származása. A vonatkozás a másikhoz való viszony. Az eredés tehát egyben vonatkozás is. Egy eredés két vonatkozást foglal magában. A Szentháromságban ezért négy vonatkozás van: atyaság-fiúság és lehelés-lehelődés. A vonatkozások ellentéte választja szét a személyeket. A lehelésnek azonban csak egy határpontja van, mivel az Atyától és a Fiútól indul ki. Ezért nincs négy személy csak három, mivel csak három határpont van. A négy vonatkozás egyúttal négy személyes tulajdonság. Az Istenben lévő ötödik személyes tulajdonság az Atyának a születetlensége.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Szentháromságban van:

- egy természet
- két eredés
- három személy
- négy vonatkozás
- öt személyes tulajdonság

A szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást, és egymásban vannak. Ez abból következik, hogy a három isteni személynek csak egy isteni természete van.

A három isteni személy kifelé ható tevékenysége közös. Ez azt jelenti, hogy a háromság csak Isten benső életében létezik, kifelé ható tevékenysége mindig közös. A szentháromsági tulajdonítás azt a beszédmódot jelenti, amelyben az isteni személyek közös cselekvéseit egy személyről állítjuk, például a teremtést az Atyának tulajdonítjuk.

Vannak szentháromsági küldések. Az Atya küldi a Fiút, az Atya és a Fiú küldi a Szentlelket.