A Szentnégyesség

C. G. Jung a négyesség kérdéséről


Püthagorasz számmisztikája

1. Az Egy az egység, amelyből a számok keletkeztek, tehát az Egy nem szám. Az első szám a kettő, vele jelenik meg a szétválás és a sokasodás, a nő jelképe, egy másik, a "másik" a rossz, a kételkedés. A kettő olyan egy, amely különbözik a nem számolható egytől. A második nap a hétfő, a hold napja, amely a nő és Szűz Mária jelképe. A második napon a Teremtő nem mondta, hogy jó amit teremtett. A kettő arra törekszik, hogy az eggyel szemben más legyen. A páros a nő. A három az első páratlan szám s egyben tökéletes, mert benne van a kezdet, a közép, és a vég. Egy, kettő, három - de hol a negyedik kedves Timaiosz? - mondja Szókratész Platón Timaioszában. A négyből egy hiányzik, mert megbetegedett (bűnbeesés).


Atya és Fiú

2. Még a 20. században is voltak törzsek, ahol a férfivá avatás szertartásán nők halálbüntetés terhe mellett nem vehettek részt, és ahol a fiúkat szisztematikusan elidegenítették anyjuktól. A beavatás-újjászületés rítusa során a fiúk kvázi szellemekké alakulnak. Ez az archetipikus gondolat ma is él még a papi nőtlenség gyakorlatában. Az Atya-Fiú kapcsolat mögött egy láthatatlan szellemalak felállítása a cél. Ebből az alakból származik a halhatatlan lélek eszméje, amely a test nélkül is létezik. A teremtés tökéletlen, az Atya hibáját a Fiúnak kell helyreállítania. A keresztény hitrendszer fejlődését az archetípusnak a tudatban történő fokozatos kibontakozása biztosítja, ami végül a dogmákban csapódik le, és a hitvallásban (symbolum) került összefoglalásra.


A Szentháromság

3. Jung szépen kibontja a Szentháromság tanának fejlődését a Szentírás burkolt tanításától kezdve a hitvallásokig. Az apostoli hitvallás (az első változat) még bibliai szinten mozog, tehát nincs kimondva, csupán látensen van jelen. A niceai hitvallás egy egészen új dolog, amit egy spanyol püspök Cordobai Hosius fogalmazott (homousziosz). Ebben az Atya-Fiú kapcsolaton van a hangsúly, a Szentlélek mellékes tényező. Az igazi előkép a niceai-konstantinápolyi, ahol már a Szentlélek is egyenrangú félként lép be a tanításba. Ám ahhoz, hogy a Háromságból egy teljes egységet lehessen létrehozni, a filioque betoldás éppoly elengedhetetlen, mint a homousziosz (Athanianum). A végkifejlet a lateráni zsinat hitvallása (1215), ahol a Szentlélek sajátos jelentőséget kapott.

4. A Szentháromság tana a Nyugat öntudatra ébredése. A háromság a gondolkodás önállósodását igényli. Történetileg ez a skolasztikus filozófiában érhetjük tetten; ez tette egyáltalán lehetővé a tudományos gondolkodást. A háromság egy archetípus, amely aktiválódva kedvez a szellemi fejlődésnek, sőt ki is kényszeríti azt. Érdekes tény, hogy a virágzó középkor tett először kísérletet a Szentháromság pszichológiai értelmezésére. A Liber de Spiritue et Anima szerint az önismereten keresztül juthatunk el Isten megismeréséhez.


A Szentháromság és a négyesség kérdése

5. A négyesség ősrégi történelem előtti szimbólum azaz archetípus, a világteremtő Isten jelképe; a teremtésben manifesztálódó Isten képe. Az hogy az Isten archetipikus képe létezik, az még nem bizonyítja, hogy Isten is létezik. Pszichológiai úton Isten léte nem bizonyítható, nem is cáfolható; ez filozófiai feladat. Isten teljességét a kör (gömb) fejezi ki. A kör gondolati megjelenése: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Ján. 1.1.)

6. A kereszténységben a négyességből lehasadt a rossz, és mint Sátán autonóm személyiség gyanánt önálló öröklétet kapott. A XVI. századi filozófus és orvos Gerardus Dorneus keresztény módon azt állította, hogy a három az Egy, és nem a négy. A négyes maga a Sátán. Mivel a kettes Éva jelképe, rejtett rokonság áll fenn Éva és a Sátán között (2x2), tehát a négyesség a nő természetével rokon. Éppen ezért kísérti meg a nőt a Sátán.

7. Az angyalok bukásakor a négyesség az elemek régiójába bukott alá, keresztény szempontból tehát van a kozmosznak egy elvetendő része, a sötét anyag. A tudattalanban azonban ott él a négyes tudata, és a férfias Szentháromságot négyessé változtatja át. Miként? A régi filozófusok a Szentháromságot víz, levegő, tűz formában ábrázolták. A negyedik elem a föld szimbóluma Szűz Mária volt: "Az igazság a földből keletkezett, mert Krisztus a Szűzből született." (Szent Ágoston: Sermones 189, II.) Ezzel illesztették hozzá a női elemet a Szentháromsághoz és létrehozták a négyességet, amit a négy részre osztott kör jelképez, egyesítve a férfi és női természetet (hermafrodita rebis - filius sapientia). A negyedik elem tehát a föld-nő, ami a rossz elvét is szimbolizálja. A tudattalant egy női alak, az anima jeleníti meg, tőle származik a négyesség szimbóluma, az előbb említett anyaföld, a Theotokosz, az Istenszülő Szűz.

8. A Szentháromság dogmájából a nő ki lett zárva, amiként a rossz is. Most már látható, miért volt döntő és elementáris hatású Jung számára Mária mennybevételének dogmája. Mária testestül-lelkestül az égbe vétetett, tehát az Istenségbe, és ezzel helyreállt az egység, a négyesség archetipikus eszméje. Bekerült abba a nő és a rossz, a hasadás megszűnt, létrejött a tökéletesség szimbóluma, a világegyetem célja. Az archetípusok elpusztíthatatlanok és mindig érvényre jutnak.


A Szentnégyesség

9. Krisztus mint Isten egyszersmind a Szentháromságot jelképezi, ami a negyedik személy csatlakozásával négyességgé alakult. Az Egyház nő telve bűnnel, ugyanakkor Krisztus jegyese. A nőiség és a rossz elve így kapcsolódik a Háromsághoz. A korai keresztények a Szentlelket női alakban Sophia-Sapientia ábrázolták. A női jelleg máig fennmaradt a Szentlélek szimbólumában a galamb képében. A Szentnégyesség: Atya-Fiú-Szentlélek-Sátán, ahol a negyedik személy Isten árnyékszemélyisége, a rossz és a nő elve.