A teljesség elve

Alkímiai pszichológia

1. Az alkímiai konjunkció C. G. Jung főműve, amelyben egybekapcsolja és összefoglalja életműve valamennyi elemét. Meglátása szerint az alkímia a tudattalan tartalmait fejezi ki, és így az analitikus kezelés allegóriája. A három lépcsős alkímiai folyamat ugyanis a következő:

- a lélek felszabadítása az anyagból (halál)
- a szabaddá vált szellem újraegyesülése az anyaggal egy magasabb rendű szintézis során (feltámadás)
- az egyéni lélek és a teremtés örökkévalóságának megifjító egyesülése (megdicsőülés)

2. Jung rájött, hogy minden holisztikus folyamat leírható az alkímia nyelvén, mint a férfi és nő, élet és halál, jó és rossz harmóniája. A tudat ás tudattalan fokozatos összeolvadása az individuáció. Ebben a művében mutatkozik meg leginkább úgy, mint egy új létértelmezés prófétája. Hasonló teológiai jellegű munkái az Aión és a Válasz Jób könyvére. Ezek szerint Isten ráébredt arra, hogy tudatossága növeléséhez emberré kell válnia. Istent csakis teremtményei teljesíthetik be, ezért van szüksége a tudatos emberre, csakis így békítheti ki saját maga ellentmondásos oldalait. Isten Mélymaggá válik, ehhez kell a teljesség elve.


A teljesség elve

3. Jung a férfi hármasság helyébe a női négyességet állította. A férfi-princípium a tökéletesség, a női-princípium a teljesség. Ez az isteni teljesség a Szentnégyesség: Atya-Fiú-Szentlélek-Sátán. Ez az integráció kiteljesíti a Szentháromságot, és megmagyarázza a rossz problémáját. Isten árnyékszemélyisége, amit a kereszténység lehasított róla, újra egyesül, beleolvad.

4. Jung ezt látta meg a Szűzanya mennybevételének dogmájában (1950). A tan kihirdetését a kereszténység legjelentősebb eseményének tekintette a reformáció óta. Úgy vélte, hogy a mennybevétel dogmája nagyon fontos lélektani jelentéssel bír. Ebben látta:

- a tudattalan felmagasztalását
- a női princípium győzelmét
- az anyag integrációját a szellembe
- újabb kiegyenlítő enantiodómiát
- az alkímia és a négyesség igazolását


Mária mennybevétele

5. Jung dícsérte XII. Pius pápát, amiért 1950. november 1-én Munificentissimus Deus kezdetű apostoli rendelkezésével helyt adott a női princípiumnak is, és ezzel a kereszténység első integrált változatává emelte a katolikus vallást. A dogma azt mondja ki, hogy Szűz Máriának halála után nemcsak a lelke üdvözült, hanem a teste is megdicsőült; teste és lelke egyben távozott el a Földről a mennybe.

6. XII. Pius Ad caeli Reginam kezdetű körlevelét (1954. október 11.) nézve még inkább nyilvánvaló Jung álláspontja. A pápa így ír: "Szűz Máriát nemcsak istenanyasága miatt kell királynőnek mondani, hanem azért is, mivel Isten akaratából örök üdvösségünk művében kiváló szerepe volt. (...) A megváltás művének végrehajtásában a Boldogságos Szűz Mária bizonyos, hogy Krisztussal bizalmas szövetségben volt, (...) megváltásunkban közreműködött." A körlevél szerint Mária és Krisztus kapcsolata hasonló ahogyan Ádám és Éva szövetkezett. Krisztus az új Ádám nemcsak azért Király mert Isten Fia, hanem azért is, mert Megváltónk, így "a Boldogságos Szűz nemcsak azért Királynő, mivel az Isten Anyja, hanem azért is, mert új Évaként az új Ádámmal szövetkezett, (...) társ az isteni Megváltó szolgálatában." (Ezért szorgalmazzák egyesek a Társmegváltó kifejezés dogmává emelését.) A körlevél megjegyzi, hogy Mária "az összes teremtmény fölé emelkedik" mert részesedik abból a hatékonyságból, amellyel Krisztussal együtt "az emberek értelmén és akaratán uralkodik." (DS 3913-3917.) Nem másról, mint a férfi és a női princípium egyesítéséről van szó.

7. Mária mennybevételének dogmává emelését először II. Izabella spanyol királynő kérvényezte 1863. december 27-én. A 20. század elejétől kezdve azután egyre erősödött az igény a dogma kimondására. Jung szerint Mária mennybevételének dogmája egy mélyen gyökerező tudattalan szükségletet elégített ki. Mindez azt is jelenti, hogy a kereszténység katolikus változata legyőzte évezredes viszolygását az anyaggal szemben. Az alkímia túlhangsúlyozta az anyagot, a kereszténység a szellemet; a katolicizmus most megteremtette az egyensúlyt.

8. A mennybevétel a szent házasság (hierosz gamosz) keresztény változata. A valódi összekötő kapocs nem a Mária-kultusz és a Nagy Ősanya pogány tisztelete között van, ahogy azt az ősmagyarság hitét propagálók ma hirdetik, hanem a Szűz és az ószövetségi Szophia között. A dogma kihirdetésétől az alkímiai négyes lett a misztikus szám, ahol Mária a Szentháromság helyére lépő isteni négyesség egyik alakja. Jung azonban előzőleg arról beszélt, hogy a Sátán a negyedik személy. A feloldást Mária testében látom, ahol az anyag a rossz, a sötét oldal. Igaz Krisztus is testestül vétetett fel, és Jung értelmezésében a Szentlélek is tartalmazza a női elvet, ám ezek a Szentháromságban, a férfi-princípiumban, vagyis a tökéletességben vannak, míg a négyesség a női-princípium, a teljesség elve. Ezért Mária mennybevétele adja meg a jungi rendszer értelmét.