Asztrológia

C. G. Jung nézete az asztrológiáról:

- a tavaszpont recessziója
- az évszakok és nem a csillagok hatnak az emberre
- a befolyás makrokozmikus, nem az egyéni életben jelentkezik
- az asztrológia a primitív lelki szerkezet kivetítése
- az asztrológia kapcsolatban áll a szinkronicitással


1. A Nap március 21-én a tavaszi napéjegyenlőség idején a tavaszponton tartózkodik az ekliptikán. A földtengely kúpalakú körbefordulása miatt minden évben ez a pont kissé odébb kerül az ekliptikán, 72 év alatt egy hosszúsági fokot. A teljes körbefordulás 26 ezer év, ez a platóni év. A tavaszpont tehát végig halad az állatövi jegyeken, és mindegyikben nagyjából 2000 évig tartózkodik, ez a platóni hónap. Jelenleg tart az átmenet a halakból a vízöntőbe. A bulvárasztrológia minderről nem vesz tudomást, és úgy tesz, mintha még i.e. 125-ben lennénk. Az asztrológiai számításoknak tehát semmi közük a csillagok égi helyzetéhez. Csak azok az asztrológiai számítások a mérvadóak, amelyek figyelembe veszik a precessziót.

2. Ettől független az, hogy Jung szerint kapcsolat áll fenn az ember jelleme és a születés évszaka között. Ezt a protonsugárzás változásával magyarázza. Az állatöv csak viszonyítás annyiban, hogy leképezik az évszakokat. A csillagok nem számítanak, mozgásuk csupán egybeesik bizonyos évszakokkal. Teóriája szerint az évszakok nem az egyedre, hanem a pszichikus teljességre hatnak úgy, amint a Hold hat a menstruációra. Mindez arra is magyarázatot ad, miért különböznek egymástól a világkorszakok.

3. Jung számára az asztrológia részint primitív lélektan, másrészt a belső tartalmak kivetülése. Lényegében a Ji Csing-hez hasonlóan a szinkronicitás területéhez tartozik. A szinkronicitás jungi terminusa a jelentős egybeesésekre vonatkozik, amik nem lehetnek véletlenek, de még sincs benne ok-okozati összefüggés. Ide sorolta a számmisztikát is. Jung szerint a valóságnak négy koordinátája van: tér, idő, okság, szinkronicitás.