A szentmise lélektana

C. G. Jung a mise élő voltának hatékonyságáról

Az átváltoztatáskor az adott helyen és időben egy ablak nyílik ki időn és téren kívülre. Ennek kiváltó oka Krisztus valóságos jelenléte. A cselekményt személyesen Krisztus hajtja végre. A szimbólum a tudattalan tartalma. Egy rítus mágikus elemének túlhangsúlyozása az ember önzését, hatalmi törekvéseit éleszti fel. Ahol azonban a rítust az Isten cselekvéseként értelmezik, mint a katolikus szentmise esetében, ott a résztvevők csak szolgálók, akiknek a tudata egy tudatot meghaladó isteni eseményen vesz részt, amelybe az ember semmilyen módon nem képes beavatkozni. Az Isten rendelkezésére bocsátják magukat, és hagyják, hogy a kultusz hasson rájuk. Ezért elengedhetetlen a kultikus cselekmény szépsége. A kultuszban nincs tárgyilagosság, mert minden isteni dolog öncélú. A résztvevő mint eszköz nincs abban a helyzetben, hogy a liturgiát megváltoztassa, azt készen kapja. Kell lenni a kultuszban titoknak, csodának, ami semmi módon nem érthető. A misztikum hatása alatt képes csak abszolút képtelen dolgok bemutatására. Az önvizsgálat jelzi, hogy az odaadás nem megadás, hanem akaratlagos lemondás, tehát az ember rendelkezik önmagával. Az ember éne ellen dönt, feláldozza igényét (önfeladás). A mély-én határozza meg az ént. Nem én teremtem meg önmagamat, hanem megtörtének a magam számára. Függőség és szabadság. Krisztus az emberi teljesség szimbóluma, tehát a szentmise az individuációs folyamat rítusa. A makrokozmosz a mikrokozmoszban tükröződik. Az ember egylényegű a mindenséggel, és középpontja a világmindenség centruma: ez a mély-én (Selbst). A gnosztikusok, alkimisták és misztikusok eme belső élménye a tudattalanhoz kapcsolódik, a tudattalan megéléséről van szó. Értelem és hit egyensúlya a tudat és tudattalan egyensúlya. Az első a racionális elem: a tudomány és technika forrása, a második az irracionális elem az emberi jogok és a szabadság, az individualizmus letéteményese. A Selbst kapcsolja össze a két aspektust.


Jung a liturgiareform előtti szentmisét ismerte, az újításokat mélyen ellenezte volna. Meg is jegyzi, hogy egy bölcs rendelkezés értelmében az átváltoztatás szavait nem szabad egyetlen profán nyelvre sem lefordítani, így ő is latinul közölte. Nézete nagyban megegyezik XVI. Benedek pápa tanításával.