Alkímia és pszichológia

Kérdezek, nem állítok, semmit sem szólván határozottan. Találgatok, bajlódok, egybevetek, kísérletezek, kérdek... Christian Knorr von Rosenroth (1636-1693)


De sulphure

1. A tűz hatott a levegőre és kén keletkezett. A levegő hatott a vízre és mercurius keletkezett. A víz hatott a földre és só keletkezett. A föld semmire sem hatott, semmit sem hozott létre, hanem fenntartotta a származékokat, a föld az elemek táplálója és anyja. A három származékból jött létre a hím és a nőstény, a kénből és a mercuriusból a férfi, a mercuriusból és a sóból a nő. A férfi és a nő egy elpusztíthatatlant alkot, quinta essentiát. A férfi és a nő a legfőbb és leglényegesebb ellentét. A tűz a kezdet és semmi sem hatott rá; a föld a vég és semmire sem hat. A tűz és a föld nem hat egymásra, ezért nem alkot a négy elem kört, teljes egészt, azt csakis a férfi princípium és a női princípium szintézise teremtheti meg (androgynos).

2. Az ősrobbanáskor az elemek szétváltak és létrejött az ellentétek szembenállása. Ebben élünk ma is, a káosz és sötétség korszakában. A cél az univerzum újraegyesítése az ellentétek egy magasabb létszinten való feloldása. Az ősrobbanásra azért volt szükség, mert csak ezen az úton érhető el a magasabb létszint. A széthullás pusztán fizikai, tehát tudattalan állapot, míg az elemek összekapcsolása és a férfi és női princípium végső szintézise tudatos cselekvés. Ehhez azonban önismeretre van szükség. A mercurius nem más, mint a kollektív tudattalan, a lélek, amely a test és a szellem között közvetít, helyreállítja a férfi és nő közötti kapcsolatot.

3. Az első fokozat a szellem összekapcsolódása a lélekkel. A második, amikor a szellem és a lélek egysége kapcsolódik össze a testtel. A harmadik fokozat a beteljesülés, amikor a szellem-lélek-test egysége összekapcsolódik a kezdeti állapottal. Ennek alkímiai szimbóluma Mária mennybevétele, ezért Mária mennybevételének dogmája kimondta a beavatottak titkát, az égre írta a hermetikus titkot. Mária testi mennybevételének dogmája ugyanazt fejezi ki, amit az alkimista misztérium, csak más szimbolikával. Ne feledjük, itt szimbolikáról van szó, ne ütközzünk meg tehát a fizikai lehetetlenség láttán. A katolicizmus ezzel visszavonhatatlanul átlépte történelmi határait. Ez a lépés a legerősebb bizonyíték az archetipikus képek autonóm életére.


Alkímia

4. Az alkímia (alchymia, alchemia) lényegében beavatás és metafizikai önmegvalósítási út. Egy alkímista szemszögéből nézve Jung felfogása érdekes, ámde merőben pszichologizáló nézet. Az alkímia tana szerint a fém-transzmutáció nemcsak szimbólum, hanem a tudattranszmutációs megvalósulásoknak a rítusa, ami az androgynos-állapot megvalósulására is irányul. Általában 3x7 titkos művelet (nigredo, albedó, rubedó) zajlott. Hét művelet feketítés (nigredo, melanösis), ami a halál túlélésének a megvalósulása. Hét művelet fehérítés (albedó, leykösis), ami az aióni halhatatlanság megvalósulása. Hét művelet vörösítés (rubedó, iösis), ami az abszolút halhatatlanság megvalósítása. A 3x7 művelet betetőzése a Sol (Nap) más néven Aurum (Arany), amit Cauda Pavonis-nak (Pávafark) is neveznek.

5. Jung szerint a konjunkció évezredeken át tartó kibontakozása két úton zajlott. Az egyik az alkímiai út, amely az utóbbi kétszáz évben eljelentéktelenedett, a másik a teológiai út, amely a Mária mennybevételének dogmájával (1950) virágzásnak indult. A fejlődés még nem ért végett, mindkét út a második fokozatig jutott el. Lélektani szempontból a konjunkció nem más, mint a jungi individuáció. Jung Dorneus Physica Trismegisti című alkimista művét vette alapul elmélete kidolgozásához.


Physica Trismegisti

6. Dorneus feltételezett egy Isten, ember, és anyag számára egyaránt érvényes igazságot. Az ellentétek feloldása az alkímiában azoknak a folyamatoknak az egyesítése, amely az emberi szellemben és magában az istenségben megy végbe. Azt a közeget, amelyben ez a folyamat (az egyesülés) végbemegy, Jung mélymagnak - Selbst - önvalónak nevezte el. Ebben a belső egyesülésben, vagyis az individuációban a lélek (anima) egyesül a szellemmel (animus), a férfi a nővel, és ez az androgün az örök élet lélegzőnyillása, ablak az örökkévalóságra. A lélek a szellem szerve, a test pedig (az anyag) ennek eszköze. Ősi hagyomány szerint a lélek a testet élteti, a lelket pedig a szellem.

7. "Ahogy a napon járkáló testét állandóan követi saját árnyéka ... úgy hordozza magában még mindig a mi ádámi hermafroditánk, még ha férfi alakjában jelenik is meg, testébe rejtve Évát, vagyis asszonyát." (Dominicus Gnosius középkori kommentárja a Tractatus aureus Hermetis-hez.) Hermafrodita külső, androgün belső ember - hermetikus filozófia.

8. Jung szerint a személyiségfejlődés lényeges feltétele az önismeret, ami belülről jövő késztetés. Ha valaki erre a késztetésre nem válaszol a tudattalan hatására akár meg is halhat, például hegymászás közben félrelép és lezuhan, későn vesz észre egy autót, vagy hirtelen betegség oltja ki életét. A tömegkorszak betegsége a rák Jung szerint ilyen, szinte kizárólag pszichoszomatikus betegség.

9. Jung részletesen ismertet egy alkimista procedúrát. Ebben a hozzávalók között embervér is szerepel. Jung feltételezi, hogy valóban történt emberáldozat. Mágikus célja a Rossz elvével való szövetség (pars pro toto).

10. A szellem a lelket a természet fogságába ejti, amiért azt ki kell onnan szabadítani. A szellem itt mercurius, a tudattalan, amely az élő anyaghoz legközelebb áll. A tudattalanban nyugszanak a fényszikrák, vagyis az archetípusok, amelyekből magasabb rendű értelem nyerhető.

11. A meditáció nem más, mint párbeszéd a tudattalannal árnyékszemélyiségünk képében. Ez ellentétben áll a tudatos személyiséggel. Ebből az ellentétből származik a pszichikus energia. Manapság nem, vagy rosszul meditálnak. Negatív példa Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlata, illetve a hindu befolyásolta teozófia módszere, amik csak arra jók, hogy megszilárdítsák a tudatot, ám ezt a tudattalan elnyomásával érik el. A protestáns cselekvéskényszer pedig egyenesen naplopásnak tekinti a meditációt.

12. Az alkímia visszavezethető Albertus Magnusra, Aquinói Szent Tamás tanítómesterére (Albertus Magnus: Liber acto capitulorum de lapide philosophorum), de párhuzam állapítható meg az alkímia és Szent Bonaventúra tanítása között is. Jung Albertus Magnust mint alkimista szerzőt említi, aki a mercuriust monoculus-ként definiálja.

13. A tudat túlságosan szűk és egyoldalú ahhoz, hogy a lélek egész teljességét magában foglalja. Skolasztikus mundus archetypus a világ Isten fizikai megvalósulása. Az alkimisták szerint a teremtéssel az istenség egy része bekerült az anyagba, és abban mint a teremtő aktus hatása fogva marad. Innen az anyag fontossága. Lélek és test között oksági viszonyok vannak, amelyek alapjában véve egységes történetre, egységes minőségre utalnak.


Fizika és pszichológia

14. Ahogyan a mikrofizika az anyag ismeretlen területeit tárja fel, úgy a komplex analitikus pszichológia a psziché ismeretlen tartományait. A két terület kutatási eredményei analógok, ami a két terület egységére utal. A jelenség oka az, hogy minden energikus jelentésnek van transzcendentális háttere. A mikrofizika és a mélylélektan közös pontjai egyszerre fizikai és pszichikai, alapjuk tehát egy semleges harmadik természet, ezt viszont csak jelzésszerűen ismerhetjük fel, mert gyökerében transzcendentális, az alkimisták unus mundusa, a skolasztika mundus archetypusa.


Transzcendentális pszichofizika

15. Jung számára az alkímia célja, de a keresztény megdicsőülés sem más, mint a tudatos és a tudattalan szféra szintézise. A tudat átváltozásáról van szó, a testi és pszichikus fájdalmak gyógyulásáról, az emberi teljesség megvalósulásáról. Ezt jelenti az alkimisták aranya, akik az átszellemesített anyagot, amit előállítottak el is kívánták fogyasztani mint életelixírt, megfiatalító, megdicsőítő, életet meghosszabbító balzsamot. Romolhatatlanságról van szó, az élő kőről. Kő amelynek lelke van, Újszövetségi vivus lapis. Krisztushoz, az élő kőhöz járulunk (akit elfogyasztunk testileg, de szellemi értelemben), és Isten eleven köveiként lelki épületté válunk (a lélek háza). (1Pét. 2,4-5.) Az Ószövetség is erről beszél: "Nézzétek, egy követ helyeztek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet." (Iz. 28,16.)


Analitikus pszichológia és alkímia

16. Jung mint pszichiáter azt feltételezte, hogy az alkimisták olyan disszociált tudatú egyének, akik mélyen keresztény hívők voltak, ám a korabeli világnézetbe mégsem tudtak beépülni. Ennek oka az, hogy bár a lelket fel lehet emelni a testet azonban nem, ami egyenetlenséget okoz. A kereszténység a három fokozat első szintjén áll. Belátja, hogy a léleknek el kell szakadnia a test kívánságaitól ha megváltásra vágyik, ám ez a fizikai életen semmit nem változtat. A lélek elővételezheti a megdicsőülést, de a romlott test nem. Az ember belső meghasonlottságáról ír Pál apostol is: "A belső ember szerint örömömet találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban." (Róm. 7. 22-23.) A Pál által felvetett disszonancia gyógyítására kellett az életelixír, az áteredő bűn miatt az anyagot át kell alakítani romolhatatlanná, és egyesíteni a szellemmel. A valóságban ez lehetetlennek bizonyult.


Misztika és pszichológia

17. Napjainkban a fizikai test került előtérbe és ezzel a lélek az agy kémiai folyamatainak kísérőjelenségévé vált, a szellem pedig a pszichikus tevékenység eredményévé. Az alkímia az önismeret útja, ám a lélektan az embert sokkal mélyebben képes értelmezni. Tudja, hogy a misztikus élmények a tudattalan hatásai. Az önvaló megtapasztalása ezért pszichoterápiás úton is megvalósítható. Sok esetben valódi istenélményről van szó, sőt kivételes pszichikus esemény is előfordul. Ezek nem pszichopatológiás esetek, csupán arról van szó, hogy a lelki élmények nem ismerése előítéleteket szül. Jézust rokonai is elakarták zárni, mondván megőrült. (Márk 3,21.) Az istenség leírása nem lehetséges.


Megjegyzések

Lapis - a messiás, az alkimisták bölcsek köve, Krisztus.

Unio mystica - pszichikai teljesség. Igen ritka, az egyház szentté avatja birtoklóit.

Unus mundus - az alkimisták és Jung szerint is az anyag és a szellem ugyanannak az ősanyagnak kétféle megnyilvánulási formája.


Irodalom

Carl Gustav Jung: Az alkímiai konjunkció. Kötet Kiadó, 1994.