A dogma pszichológiája

C. G. Jung dogma-elmélete

1. Jung szerint a vallási dogmáknak nagyobb a pszichológiai igazságértéke, mint egy tudományos elméletnek, mert az csak racionális, míg az előbbi az irracionális teljességet fejezi ki. Jung irracionális ténynek tekintette a pszichés létet. Másrészt a dogma közvetlen tapasztalás, amit évszázadok vitái érleltek meg. Közvetlen tapasztaláson azt érti, hogy ezeket a képeket (például a szűztől való születés, a szeplőtelen fogantatás, Istenember) sohasem csak úgy kitalálták, hanem az emberiség közös képei minden időben. Ezeket a közös képeket a legkifejezettebb formában a katolicizmus képezte le, méghozzá a dogmák formájában.

2. Jung elmélete szerint ezek a képek akkor "léptek be a létbe" (például az Istenember eszméje ötezer éves, a Szentháromságé még régebbi), amikor az ember még nem létrehozta gondolatait, hanem várta őket. Nem gondolkodtak, hanem figyelték saját szellemi működésüket. A tudattalan autonóm működéséről van szó, amit a vallások kinyilatkoztatásnak hívnak. A dogma a tudattalan és a tudat közös műve, éppen ezért teljesebben kifejezi a lelket, mint a tudományos elmélet, ami kizárólag a tudat terméke. A katolikus dogmák közel tökéletes formában fejezik ki a belső élmény és a tapasztalat természetét. A lélek titkairól való tudás szinte teljes tárháza rejlik abban a nagy szimbolikus képekben kifejeződő élményben, ami nagy gondolkodók szenvedélyes fáradozásának köszönhető.

3. A dogma, akárcsak a mitológia, kimondja a belső tapasztalás lényegét és ezzel megfogalmazza a kollektív tudattalan alapelveit. A probléma csak az, hogy ezt olyan stílusban teszi, amely idegen a ma emberétől, ráadásul a "dogma" szó negatív jelentésűvé vált, ami eltakarja valódi lényegét. Valójában a dogma jelkép, egy önmagában megismerhetetlen, ám valóságos tényállás. Az, hogy ez a szimbólum hanyatlani kezdett veszélyes fejlemény kultúránkra nézve, mert nem tudunk egy másik olyan jelképről, amely jobban kifejezné a tudatalatti világot.

4. A psziché eközben követeli jussát, ezért a nyugati ember India jelképei felé fordul, ami önbecsapás. A jelkép ugyanis a tudatalattit önti formába, az viszont a mindenkori szellemi múltat jeleníti meg. Más Ázsia és megint más Európa kulturális gyökere. Sokat tanulhatunk Ázsiától, ám soha nem fogja kifejezni azt a múltat, amelyet mi őrzünk magunkban. A mi feltételrendszerünk a kereszténység (ami a zsidó vallásból született) és az azt megelőző politeista, illetve a polidémonista szellemi állapot sokkal hosszabb időszaka. A latin és görög népeknél volt politeizmus, a többi európai nép a polidémonizmusról közvetlenül tért át a kereszténységre. Ezeknek a barbár népeknek a térítése megkívánta a dogma merevségét és fanatizmusát, hiányzik a politeizmus filozófiai kifinomultsága. Aki azt hiszi, hogy közvetlenül átveheti a keleti szemléletet, az önmagát teszi gyökértelenné. A mi alapunk a zsidó-keresztény kultúra, igaz vékony homlokzata mögött a démonizmus van, amely újjáéledve gazdasági formában kapitalizmus néven (ön)kizsákmányolással tért vissza, vagy illiberális formájában rabszolgasággal.

5. Hiányzik a híd, amely a dogmától elvinne az egyes ember belső élményéhez. Hol vannak már azok az idők, amikor az utca embere arról vitázott szenvedélyesen, hogy Mária szeplőtelenül fogantatott-e vagy sem? A dogma már csak egy önmagáért való tantétel, amely nem támaszkodik semmilyen élményre. Sőt a hit vált élménnyé, és nem annak tartalma. A valóság helyett egy üres érzelem. Ha közelebb szeretnénk férkőzni a dogmákhoz, meg kell ismerkednünk Európa meséivel, mondáival és mítoszaival. Ezek a kollektív tudattalan archetípusait fejezik ki, amelyek az emberi ösztön alakjai. A dogmák megértése a tudat és a tudattalan újbóli összekapcsolását eredményezi.

6. A két pszichikus rész szétválása a személyiség disszociációját okozza, ami a neurózis alapja. Amikor szétválik a tudat és a tudattalan, megszűnik egyensúlyuk, és ezzel megnő a pszichikus fertőzés a tömegpszichózis veszélye. A szimbólumok elvesztésével leomlanak a tudatalattihoz vezető hidak. Ettől kezdve nincs semmi, ami megvédene az üres jelszavaktól. Az értelem nem nyújt többé védelmet semmilyen abszurditás ellen. Ez jól tükröződik a mai Magyarországon, ahol mintegy ezer évvel forgatják vissza a történelem kerekét és visszahozzák a despotizmust, az egyén jogfosztottságát, a kegyetlenséget, az elaljasodást és a kereszténység előtti világ rabszolgaságát, ahol a munkaerőgondok megoldását az ergastulum (dologház) jelenti. Itt a szemünk előtt játszódik le az értékek visszájára fordulása.


Aquinói Tamás

7. Aquinói Szent Tamás tanítása több ponton egyezik Jung elméletével. Tamás szerint a veritas prima (az első igazság) láthatatlan és ismeretlen (tudattalan). Ez adja a hit alapját, a dogma csak jelképezi azt (archetípus). A hitet eleve két oldalról tartja vizsgálhatónak: a hit tárgya (tartalma) oldaláról, illetve a hívő személye oldaláról. Az első esetben önmagában, tehát összetéve, a másodikban mint kimondható ítélet szétválasztva ismerjük meg a hit tartalmát. "Bizonyos szempontból mindkét véleménynek igaza van." (Sth. 2/2. I. kérdés 2. szakasz.)

8. A hit lényege, hogy az értelem elfogadja azt, amiben hiszünk. Az értelem két két módon fogad el valamit. Az egyik, amikor az ember megért valamit, vagy kikövetkezteti. Ezt nevezzük tudásnak. A második mód amikor nem értelmi belátás vezeti az elfogadásra, hanem az akarat választ: az egyik oldalt előnyben részesíti a másikkal szemben. Ha a dologban kételkedés van, tehát fenntartja a tévedés lehetőségét, akkor véleményről beszélünk. Ha kétely nincs benne, hanem bizonyos igazságában, akkor hitről. Ebből következik, hogy sem a vélemény, sem a hit nem lehet érzékileg vagy értelmileg látott dolog. (Sth. 2/2. I. kérdés 4. szakasz.)