C. G. Jung a vallásról

Kelet

1. Jung számára India inkább még Európa semmint a Kelet, hiszen közös őseink vannak (szanszkrit). A hinduizmust megvetette, a Kelet az ő számára Kína volt és a buddhizmus, amit a legtöbbre értékelt a vallások közül, ám nem tartotta járható útnak (erről később). A lámaizmus szent mandaláiról Dardzsiling kolostorában megállapította, hogy megegyezik művelt betegei rajzaival. (Jung terápiájának központi mozzanata a rajzoltatás.) Ugyanilyen mandalákat fedezett fel Hildegard von Bingen és Jakob Böhme munkáiban.

2. A Kelet számára nincs kezdet és vég, introvertált kultúraként önmagában találja meg az élet értelmét. A Nyugat extravertált kultúrája okságot keres és a tárgyakba vetíti életének értelmét. A Ji csing-ben saját álomelméletének igazolását látta. Egy kínai filozófussal beszélgetve (aki lenézte a Ji csing-et és jobban érdekelte a nyugati technika mint a tao), érezte meg Jung a teljesség súlyát. A kínai ugyanis két óra beszélgetéstől teljesen kimerült. Ebből arra következtetett, hogy a teljesség súlya lehúzza a keleti elmét és ezért képtelen megragadni a részleteket.

3. Jung elvetette az indiai gondolkodásmódot, és annak nirvána tanát. Az indiai meditáció kiüresíti az elmét, amputálja a pszichét, nem más, mint az elfojtás egy formája. India primitív civilizáció, álomszerű kultúrával. Jungot rendkívüli módon bosszantotta a nem túl okos nyugatiak sekélyes Kelet-imádata. Gyakran óvott az idegen kultúrák bölcsességétől, mert azok más értékrendben fejlődtek ki. Megjósolta, hogy a nyugati ember Kelet-imádatában majd Nepálba fog özönleni megvilágosodást keresve, ám amit talál csak narkotikum lesz. A neurotikus nyugati ember számára jó ürügy a keleti bölcsesség arra, hogy kibújjon életfeladatai alól. A jógagyakorlatok szánalmas utánzói ők, és ez a pogányszellem jellemzi a teozófusokat is, amilyen például Madame Blavatsky vagy Annie Besant, és akkor még nem beszéltünk Schopenhauer-ről, aki forrásként jelölte meg az upanisadokat, holott lényegében nem ismerte tanaikat.

4. Jung óvva intett attól, hogy felszínes nyugati módjára megváltást keressünk a Kelet bölcsességében, mert az nem egyéb mint illúzió (maya). Megvetően írt azokról a gazdag fiatalokról, akik a pramácsai misszióhoz csatlakoztak. A Kelet bölcsessége szerinte csak azoknak való, akiknek az élete rettentő fizikai megpróbáltatásokkal teljes, ezért úgy vélte nevetségesen túlértékelik a keleti bölcseletet. Amíg a nyugati elme tudata túlságosan elkülönül a tudattalantól, addig a keleti ember végzetes hibája az, hogy eggyé válik benne a kettő.

5. A Nyugat értelmetlenül felülértékeli a jógát, amelynek megmerevedett kompenzációs képzeletvilága megegyezik Loyolai Szent Ignác lelkigyakorlataival, de próbáljunk csak rávenni egy nyugati jógarajongót a jezsuita meditációra, rémülten tiltakozna, pedig ugyanarról van szó. Jung szerint a zen nagy része badarság. A Kelet-imádók megfeledkeznek a nyugati tudattalan sajátos eleméről: "Wotanról". Ez egy adottság, amire lehetetlen keleti életfelfogást építeni.

6. Keleten a démonizmus átalakult teizmusba, Nyugaton ezt a folyamatot megtörte a kereszténység erőszakos térítése. A Kelet gondolatainak lefordítása a nyugati gondolkodás nyelvére felborítja a nyugati lélek világát. Jung szerint hagyni kell, hogy a kereszténység hanyatlásának hatására kifejlődhessen az európai kultúra primitív oldala. Ekkor a liberalizmus kultúráját a rend civilizációja váltja majd fel, ami nem képzelhető el a barbárság rémtettei nélkül, mint amilyenek a náci haláltáborok is voltak.

7. Jung szerint az indiai bölcselet legfőbb hibája ugyanaz, mint a katolicizmusé: a rossz létezésének a tagadása. Ez indiai megfogalmazásban egyenesen felületesség, mivel ugyanazon elv megnyilvánulásának tartja a jót és a rosszat. A meditáció és a jóga ezért pusztán menekülés és nem a tudattalan egy részének a tudatossá tétele, ami a kívánatos lenne. A keleti életszemlélet torz, a szeretetet összekapcsolja a kegyetlenséggel, ezért nincs Keleten az emberi életnek értéke. A Keletnek az a törekvése, hogy a rossz problémáját a világtól való visszahúzódással oldja meg, banalitáshoz vezet. A neves maharisik derűje nem más, mint a lelki egyensúly megbomlása.

8. Jung különbséget tesz reinkarnáció és lélekvándorlás (metempszichózis) között. A lélekvándorlás nem jár reinkarnációval, vagyis a személyiség azonosságáról nincs szó. A reinkarnáció viszont a személyiség folytonosságát feltételezi.


Nyugat

9. A tudattalan szerkezetéből megállapítható az egyén, egy nép kulturális háttere, ami determinálja individuációs útját. A keresztény népek nyugatiak, ám a nyugati ember nem járhat keleti úton, mert mások a tudattalanjának a tartalmai. Az extrovertált nyugati ember mindent kívülről vár, az orvostól, a hivataltól, az államtól, akik szolgáltatnak és adnak, a szerzési vágy ezáltal kielégül. A keleti ember introvertált, aki nem vár kívülről semmit, nem is vágyik igazán semmire, minden amit kaphat belülről jön a lélek mélyéből a tudattalanból. Az a nyugati ember, aki a keleti bölcsességtől várja lelki békéjét, az továbbra is kívülről vár valamit, szerezni akar; rosszul és rossz helyről. A nyugati ember tudattalanjának szerkezete nyugati és az is marad.

10. Jung szerint a legmagasabb rendű vallás a kereszténység, amelyben Isten emberré lesz, és azonosítják a Legfőbb Jóval. Ekkor azonban hasadás jött létre, az istenség női oldala levált és Anyaszentegyházként alárendelt helyzetbe kényszerült. A 11. századtól Arisztotelész filozófiájának beemelésével a tudat előtérbe került a tudattalannal szemben, anyag és szellem különvált, aminek eredményeként a 13. században megszületett a tudomány. Ennek lett későbbi mellékterméke a materializmus és az ateizmus. A kereszténység ugyanakkor kizárólagossága miatt elfogadhatatlan.

11. Jung rendszerében az istenhit legfejlettebb formája az, amikor a világot a pszichikum kivetüléseként értelmezik, egyedül a "belső Isten", vagyis az "istenkép" létezik. Jung szerint Isten már akkor benne volt a pszichében, amikor a tudat még nem létezett, ezért nem is lehet a tudat kitalációja. A tudat (ember) és a tudattalan (Isten) együttese a Mélymag (Selbes). Nem Isten teremtette az embert, de nem is az ember az Istent (Feuerbach). Egyik sem teremtette a másikat, szimbiózisról van szó, amit a Krisztus-eszme tökéletesen leképez. Isten alatt Jungnál mindig az istenképre kell gondolnunk, Isten országa nem közöttünk, hanem bennünk van. Az Újszövetséget vizsgálva úgy látta, hogy a transzcendens isteneszme félreértés vagy későbbi hozzátoldás. Isten egy pszichikus képzet és nem ontológiai entitás, a pszichikai teljesség (Mélymag) szimbóluma. Másként fogalmazva Isten egy archetípus, a Mélymag tükörképe, maga a kollektív tudattalan.

12. Jung a nőies katolicizmust rokonszenvesebbnek látta a paternalista macho protestantizmusnál. Nagy hibának tartotta, hogy a protestánsok a patriarchális Ószövetségből merítik hitüket. Ennek az lett a következménye, hogy elzsidósodtak és a történelmi Jézusról kezdtek beszélni. Elválasztották a hitet a tudománytól azért, mert a vallás terén elutasítják a racionális vizsgálódás lehetőségét és egyedül a hit elvére hivatkoznak. A katolicizmus éppen azért emberibb, mert nem fektet akkora nagy súlyt a hitre. A protestánsok tudattalanjukban hordozzák a zsidót (Ószövetség), innen az antiszemitizmusuk (a tudat mindig kiegyenlíti ellentétével a tudattalant). A katolikusok körében eleve ritkább a faji előítélet azért, mert vallásuk összeköti őket a kollektív tudattalan alaprétegeivel. A katolicizmus folyamatosan beépíti magába a történelem tanulságait, miközben eleve megőrizte az ókori pogányság minden értékét, ezért egyértelműen a par excellence keresztény vallás.

13. A protestantizmus ezzel szemben kidobálta a mitológiai örökséget, sőt minden értéket és a Krisztus személyébe vetett vakhitet állította egyedüli vallásos mozzanatként, ami nem elégítheti ki a tudattalant. A katolikusoknál a hit harmóniája a tudattalannal megvéd a pszichés betegségektől. Egyedüli probléma csupán a jezsuita gondolkodás hatásából adódhat, amely megnehezíti az aktív imaginációt.

14. Jung lényegesnek tekinti, hogy a katolicizmus szertartásai és a Mária-kultusz ősi vallások elemeit olvasztják magukba, és ezzel kielégítik az ember mély lelki szükségleteit. A katolikusok között ezért ritka a neurotikus, és azok is könnyen gyógyíthatók a vallásukhoz való visszatérítéssel, és a helyes gyónás megtanításával. Amíg a hitüket elhagyó protestánsok legtöbbször csatlakoznak valamelyik szektához, addig a katolikusok ateistákká lesznek, mert a vallási teljesség után nem vezet máshová út.

15. Jung szerint a katolicizmusnak nem sok köze van a voltaképpeni kereszténységhez, mert ugyanúgy önmagában megálló vallás, mint a buddhizmus vagy a taoizmus. A Nyugatnak ezért egyetlen valódi vallása van: a katolikus, ám az kulturális okból nem tartalmazza a teljes igazságot. Ugyanez a helyzet Keleten a buddhizmussal. Kelet és Nyugat: a buddhizmus és a katolicizmus együtt a teljesség. (Ezzel kapcsolatban lásd Thomas Merton életművét.)


Utószó

16. Jung kereszténység alatt kizárólag a nyugati kereszténységet érti, az ortodox egyházakról nem vesz tudomást. Ebből következőleg amikor a kereszténység két oldaláról beszél, akkor mindig a katolikus és a protestáns felekezetekre gondol. Protestáns neveltetése ugyanakkor rányomja bélyegét gondolkodására, ami leginkább jezsuita fóbiájában érhető tetten. A katolikus egyház belső gazdagsága iránti csodálatában is ez fejeződik ki, ami gyakori a hitüket elhagyó protestáns gondolkodók körében.

17. Jung még a reformok előtti katolikus egyházat ismerte. 1970 után az általa lényegesnek tartott szimbólumrendszer háttérbe szorult, ami a katolicizmus protestantizálódását és ennek függvényében hívei elvesztését eredményezte. Többen éppen az ortodox kereszténységben fedezték fel újra ezt a belső szimbolikát. Az utóbbi tíz évben a katolicizmus is igyekszik visszaállítani régi vallási hagyományit, amiket Jung olyan fontosnak tartott a tudattalannal való kapcsolat tekintetében.

18. Jungnak a vallásokhoz való viszonyában jól érzékelhető világszemléletének alapállása: az ellentmondások kiegyenlítésének elmélete. Egymásnak ellentmondó kijelentéseinek ebből fakadóan belső értelme van. Erről szól ez az írás. Jungnak a valláshoz való viszonyáról itt írtam (28-31. pontok).