C. G. Jung teológiája

1. Jung számára a túlvilági létezés csakis pszichikai lét lehet; a psziché létéhez ugyanis nincs szükség térre és időre. Minden elképzelés a túlvilági létről a pszichéből származik, tehát a pszichében rejlik a túlvilági lét. A pszichikus lét belemerülés a tudattalan óceánjába. Az hogy a túlvilág csupa derű lenne nem valószínű. Jung elképzelése a túlvilágról az antik árnyékvilághoz hasonló. Szerinte a világ egységes rendszer, a túlvilág ugyanolyan félelmetes és fenséges, mint a természet. Minden ókori vallás a túlvilág (alvilág) félelmetes homályosságáról beszél. A holtak birodalma a létezés fájdalma. Itt az anyagtól, ott a puszta léttől szenvedünk. A vallások nem a haláltól, a léttől félnek.

2. A teremtés alapvetően hiányos, van benne egy őseredeti defektus, ezért létezik a kiteljesedés utáni vágy, az önmegvalósítás (individuáció). A túlvilágon is vannak korlátozások és e világhoz kötődő kényszerek, ami véget akar vetni a túlvilági létnek. Ez az alkotó kényszer dönt arról, hogy ki szülessen meg. Egyes lelkek valószínűleg boldogabbnak találják az evilági létet a túlviláginál. Amennyiben valaki beteljesítette önmagát, többé nem kell megszületnie.

3. Nem bizonyítható az öröklét, ám valószínű, hogy fizikai halálunk után tovább él valami a pszichéből. Az hogy a túlvilági pszichénk rendelkezik-e öntudattal kérdéses, ám a mély öntudatvesztés közben tapasztalt külvilági észlelések az öntudat megmaradása mellett szólnak. Az öntudat, a tudatosulás a legtágabb értelemben vett kultúra, ugyanakkor feltétele az önmegismerésnek. Jung szerint az ember létének egyetlen értelme az öntudatra ébredés, "hogy világot gyújtson a puszta létezés sötétségében."

4. Jung a kereszténység fontos léttörténeti hatásának tekintette azt a jelenséget, hogy dogmatikája anticipál, változási folyamatokat indít el az istenségben, ami a bűnbeesés leírásával kezdődik, ahol megjelenik a Teremtő ellenlábasa, aki az engedetlenségért cserébe tudatosulást ígér az embernek. (Ne feledjük, Jung szerint a tudatosulás az emberi lét értelme!) Az anticipáció az angyalok bukásával folytatódik, amit Jung tudattalan tartalmak tömeges megjelenésének tart.

5. Jung szerint az angyalok nem önálló létezők, hanem tudattalan gondolatok és intuíciók. A bukott angyalok ebből kifolyólag eleve gonoszak. Ők váltják ki mint tudattalan tartalmak azt az inflációt, amit az autoriter államok vezetőinél tapasztalunk. (Az infláció Jungnál a személyiségnek az egyén határain túli kiterjesztése egy archetípussal, illetve kóros esetben egy történelmi illetve vallástörténeti figurával való azonosulás révén. Általában önteltség, ami kisebbrendűségi érzéseket kompenzál.) A bukott angyalok és az emberek nemzik az óriások nemzetségét, akik elpusztítják az embert, mindez az emberben felmerülő gonosz tudattalan tartalmakat jelenti.

6. A kereszténység döntő hatású áttörése Isten önmegvalósítása emberi alakban, amiből a "Krisztus bennünk van" eszme nőtt ki. Ez biztosította a tudattalan behatolását a belső tapasztalás pszichikai tartományába, azóta az embernek tudása van saját énje egészéről. Ez nemcsak az embernek, hanem Istennek is döntő eseménye, hiszen a kereszténység elvesztette az istenség sötét oldalát, Isten tiszta szeretetté vált (Summum Bonum). A 11. században azután ismét változás következett, a mitikus gondolkodást felváltotta a racionális szemlélet, ami mára ahhoz a gondolathoz vezetett, hogy nincs nagyobb az embernél. Ezzel ismét megjelent az Isten másik oldala, létrejött az államilag támogatott nyílt igazságtalanság és lelkiismereti kényszer. A rossz immár nem definiálható a jó hiányaként, immár önálló entitássá vált, többé nem száműzhetjük az emberiség történelméből.

7. A kereszténység a jó rabja, korunk a gonosz rabja. Minden rabszolgaság rossz, mindkettő szélsőség. A jó és a rossz együtt alkot egy egészet. Nincs abszolút jó és abszolút rossz, ez az álláspont legfeljebb egy adott szituációban helytálló. A jó és a rossz tehát nem válik viszonylagossá, erejüket nem vesztették el. Azonban morális döntésre továbbra is szükség van, mivel minden szándékosan elkövetett igazságtalanság a pszichén áll bosszút, akkor is ha az az igazságtalanság esetleg éppen egy aktuális társadalmi norma. Egyedül az ítélet tartalmai vannak időhöz és helyhez kötve. Az etikai döntés mindig az egyéni helyzethez kötött szubjektív döntés, amihez szükség van Isten egyetértése is, ami nem más, mint a tudattalan spontán és döntő lökése. Nincs etikai kódex, egyéni helyzetek vannak, amelyekben szabadon kell döntenünk. A gyötrelmet semmilyen kódex sem spórolhatja meg nekünk. Bátornak kell lennünk, és ha a helyzet úgy kívánja a közvéleménnyel szemben kell döntenünk, más szóval ne engedjünk az ellentéteknek. Hatályát veszti minden felülről előírt etikai kódex, az egyén hatáskörében vannak a döntések. Ezt hívjuk a kötelességek ütközésének.

8. A probléma az, hogy az emberek többsége oly mértékben tudattalan, hogy egyáltalán nem ismer tulajdon döntési lehetőséget, ezért folyton a külső szabályokhoz és törvényekhez igazodik. A tudattalanság fő oka a nevelés, amely kizárólag ahhoz igazodik, ami általánosan ismert, nem szól azonban az egyéni személyes tapasztalatokról. A hatalmon lévők olyan eszményeket hirdetnek és tesznek kötelezővé, amit maguk soha nem is akarnak betartani, az emberek pedig kritikátlanul elfogadják ezt a helyzetet. Az emberek többsége más emberek által kitalált doktrínákhoz igazítja életét. Ezt nevezi Jung a gonosz uralmának. Felszámolásához önismeretre van szükség. Fel kell tárnunk a bennünk lakozó jót és rosszat ahhoz, hogy tudatosak lehessünk. Ebben segít a pszichológia tudománya.

9. A másokkal való összeolvadástól az egyént leginkább valamilyen titokkal lehet megvédeni. Ebből a pszichikus tényből származnak a titkos szervezetek, amelyekben a beavatottak a legtöbb esetben kitalációk, álltitkok tudói, ilyen volt például a rózsakeresztesek társasága. Előfordultak azonban a beavatottak előtt is ismeretlen valódi titkok, ez volt a helyzet az alkímisták esetében. A titokzatosság primitív fok, az összetartozás kötőanyaga, kompenzáció az egyén számára, hogy vissza ne essen a tudattalanságba, ami egyenlő a tömegbe való beolvadással. Zsákutca is egyben, hiszen a titkos társaságba való beavatás révén az egyén egy kollektivista tudattalan részévé válik, tehát közbülső lépcsőfok csupán az individuáció útján.

10. A mítosz alapvető fontosságú az emberi psziché egészsége szempontjából egyszerűen azért, mert a tudattalanból merül fel. Az emberi fejlődéshez fejleszteni kell a mítoszt, mint belőlünk származót. Ha nem így teszünk, akkor a gonosz elnyeli a világot. A mítosz fejlesztésére azok képesek, akik tudják, hogy kettős születésűek, létük az istenségben gyökerezik. Jung szerint a fejlődés célja a metafizikus szakadás felszámolása, ami a bűnbeeséskor következett be. Az ellentétekből álló egységre kell törekedni. Jung ellentéttana filozófiájának és teológiájának alapköve.

11. Az ellentétek kiegyenlítésének a jelképe a mandala, ami a mély-énnek mint pszichikus összességnek a szimbóluma. A mandala mint mágikus kör nemcsak Keleten ismert. Keresztény jelképként a kora középkorban jelent meg Nyugaton, közepén Krisztussal és a négy evangélistával. A mandala mindig a nagy változások okozta zűrzavar idején merül fel a tudattalanból, és archetípusként egybefogja a pszichikus káoszt. A korong alakú repülő csészealjak (UFO) mandala-látomások, amik a tudattalanban mennek végbe, jelezve a változás idejét. A mandala centrális jelkép, az emberben testet öltött istenség megjelenítése. Pszichénk a világ struktúrája szerint van elrendezve, ami ott történik az megy végbe a lélekben is. Ez belső tapasztalást képez, és a lélek egy a jelenségek mögött álló láthatatlan képét vázolja fel. Amennyiben felismeri, hogy ez nem a tudatos személyiségből fakad, akkor elnevezi démonnak vagy Istennek. A tudomány a tudattalan szakkifejezést használja.

12. Isten tehát maga a tudattalan, hatásai a tudattalan hatásai. Fel kell számolni azt a dualizmust, amely Isten mellé egy örökkévaló sötét ellenkezőt állít. Eljött az ellentétek egyesítésének ideje. Az Isten öntudatra ébred teremtményében, ezért van szükség tudatos teremtményekre. Az ember feladata öntudatának fejlesztése. Az evolúció nem célirányos, csupán változások sorozata. A tudatosulás egyedülálló a teremtés történetében, nem tudjuk hová vezet.