Interrogationes maiores

Bevezetés

1. A kereszténység titkos tanként való értelmezése végig vonul történelmén. Ezeket a tanokat titkos vagy félig titkos szervezetek hordozták a gnosztikusokon kezdve a Grál-mítoszon keresztül az albigenseken (katharok) és templomosokon át az alkímistákig, hogy végül C. G. Jung pszichológiai értelmezésében kapjon összefüggő világ- és emberképet.

2. A titkos tan a szexualitással van kapcsolatban: "A lélek (anima) egyszer az anyag felé fordult, beleszeretett, és attól a vágytól égve, hogy érezze a testi örömöket, már nem akart tőle elszakadni. Így keletkezett a világ." A gnosztikus idézethez hozzátesszük, hogy szexuális aktussal újra visszaszerezhetőnek gondolták az elveszett lelket. Ez azután néhány szektánál visszataszító módon, később Szolovjov szerelemfilozófiájában kifinomult formában öltött testet.

3. Mindez óegyiptomi mitikus elképzelésekre vezethető vissza, leginkább a héliopoliszi teremtésmítosszal hozható kapcsolatba. Ami a keresztény tant illeti, mi most az Epiphanius által idézett Interrogationes (Interrogations) maiores-ből való töredéket elemezzük C. G. Jung értelmezése alapján. (Forrás: C. G. Jung: Aión, 170-174. oldal. Akadémiai Kiadó, 1993.)


Interrogationes maiores

4. A kérdéses töredékben Krisztus egy Mária nevű nővel felmegy egy hegyre, ahol az Úr előhúz egy nőt a saját oldalából, majd szexuálisan egyesül vele. Aki "befogadta magába magja folyását, ezzel hozva tudomására (Krisztus Máriának), hogy azért kell így cselekedni, mert csak így élünk." Mária a látvány hatására sokkot kapott és a földre zuhant, Krisztus azonban így szólt hozzá: "Miért kételkedsz kishitű?" A szöveg hozzáfűzi: Erre utal ugyanis a Jn.3,12: "Ha a földiekről szólok és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?", de a Jn.6,53 is: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek."

5. Olyan látomásos élményről van szó, mondja Jung, amilyen pszichológiai kezelések során gyakran előfordul. Fontos szimbólumról van tehát szó, amelynek megoldása a szövegösszefüggésben található. A kép egy olyan pszichologémát fejez ki, amelyet racionálisan nem könnyű megfogalmazni és ezért valamilyen szemléletes jelképet igényel, amint az álmokban is, ahol absztrakt gondolatok manifesztálódnak. Az álmok a fentiekkel rokon, sokkoló képekben bővelkedő jelenségek, amelyekben mindig a "mintha-csak" jelenik meg. A vizsgált szöveget a Jn.3,12 teszi világossá, jelezve a szimbolikus értelmezés szükségességét, azt, hogy nem földi, hanem égi dologról van szó, szellemi misztériumról, titokról, ami nem azért titok, mert valami eltitkolni való lenne benne, hanem azért, mert annak értelme még el van rejtve a tudat elől.

6. Itt jól látható Jung álomértelmezésének lényege. Amíg Freud a manifeszt álomkép mögé néz, mert ott elfojtott kívánságokat keres, addig Jung bár nem tagadja az elfojtás tényét, ám őt ez nem érdekli, hanem az, hogy mit csinál a psziché az elfojtás impulzusából. A manifesztálódott képben a kollektív tudattalan nyilvánul meg szimbólumok formájában, és ő ezt a szimbólumot akarja megfejteni. Ezért mondhatjuk, hogy amíg Freud az álmot fejti meg, addig Jung a benne szereplő szimbólumot értelmezi. Freud tünetnek, Jung üzenetnek tekinti az álmot.


A szöveg magyarázata

7. A szöveg jungi magyarázata számba veszi a tényezőket: a hegycsúcs szellemközeli hely, a kinyilatkoztatás terepe, üzenetátadási pont. Másrészt keresztény látomásról van szó, ahol Krisztus az Anthróposz, a legfontosabb archetípus, a rendező elv, a mély-én jelképe. A nő létrehozása az oldalából (vö. Ádám és Éva) Krisztus androgün természetét jelzi. Az emberős minden ősi hagyományban hermafroditaként kiveszi magából női felét, és egyesül vele. A keresztény allegóriában a nő az Egyházat jelenti, amely Krisztus teste.

8. Az ősember kettéhasadása férfivá és nővé a tudat megjelenésének szimbóluma; az ellentét megjelenése hozza létre a tudatot. A szemlélő szemszögéből nézve a látomás Mária tudattalanjának projekciója. (Jung valószínűsíti, hogy a látomás eredetileg is egy nőtől származik.) A tudattalan a kor ama nézetére reagál, miszerint az Isten férfi. A látomás tehát azt közvetíti, hogy "mind a kettő vagyok, férfi és nő". Ez a pszichologéma alkotja ma is Krisztus virgo de virgine hímnős voltának katolikus felfogását, ami az egyháztanban látható leginkább: Krisztus Titokzatos Teste az Egyház nőnemű; Anya. A mariológia oldaláról nézve azt látjuk, hogy az Istenszülő Szűz több ponton is belefolyik az istenségbe. A középkorban ismert volt Krisztus emlőkkel való ábrázolása.

9. Az egyház jelenti a lelket (anima), ő a nő, aki az Úr lábát megkeni. A lányból - anya lesz, és megszüli az atyát - a fiú képében. A négyességet Krisztus alakjában a kereszt is szimbólizálja (a kvaternitás a teljesség jelképe). A virágzó középkorban a teremtő erő a lélekre tevődik át, a létet az anima szüli, kivirágzik a Szűzanya kultusza.

10. A szövegben tovább menve látjuk, hogy a nő előteremtése után a megtermékenyítés következik. (Az, hogy ez a hegytetőn történik megszokott motívum.) Jelentése a pszichében Freud által felfedezett vérfertőzés képéből (Ödipusz-komplexus) ered. Anya és fia, Krisztus és Egyházának násza, amely az önmegtermékenyítő Isten világteremtő ábrázolása, miután széthullott férfi és női felére.

11. A kozmogónia önteremtő Istene, a világ teremtése itt egy szellemi megújulást jelképez, hiszen a nemzést nem követi semmilyen látható teremtmény. Az élet táplálékáról van szó, "hogy élhessünk". A szövegből kiderül, hogy a vízió a szellemi síkra vonatkozik. A magömlés az örök élet vizét jelképezi. Összehasonlítva az egyházi nyelv tartózkodó hangvételével, a látomás archaikus vallásformák már akkoriban is túlhaladott kifejezésmódjára utal. Másrészt Wolfgang Pauli kutatásai alapján megállapítható, hogy az elemzett látomás előremutatott egy differenciálatlan természetszemléletre, amikor Kepler felismeri a trinitásban a kozmikus struktúra alapját, és beolvasztja a látomás ősképét (archetípusát) asztronómiai szemléletébe.


Befejezés

12. Az Interrogationes maiores kérdéses szövegtöredéke tehát a teljesség tanítása, a női elv bevonásával. Felmerül a kérdés, hogy miként hozható közös nevezőre a trinitás a kvaternitással. Az ókeresztény korban próbálkoztak az isteni lényeg, mint negyedik személy bevonására a hármasságba, ám az Isten egységének a hatása ezt kizárja. Ugyanebből fakad az is, hogy három a személy, de egy az Isten. Más szempontokat most mellőzve a jelen szövegösszegüggésre koncentrálva megállapíthatjuk, hogy Krisztus alakja a megoldás. A három személyű egy Isten a szöveg szerint magában hordja a női elvet és ezzel a négyességet, mint a tökéletesség jelképét.

13. A hármasság és négyesség összefonódását Aquinói Szent Tamás főművével tudjuk érzékeltetni. A Summa Theologiae három részből áll, ám a középső (második) részt Tamás témája alapján ketté választotta egy férfias és egy nőies részre, így valósítva meg a hármasságban a négyesség (teljesség) elvét. A Prima Secundae témája a végső cél, akarat, szenvedély, élvezet, fájdalom, félelem, harag, bűn, törvény, stb., míg a Secunda Secundae témája a hit, remény, szeretet, béke, öröm, bölcsesség (Sophia), igazságosság, kedvesség stb. Tamás erkölcstana nem moralizálás, hanem az Istenhez való visszatérés programja. Figyelemre méltó és Krisztrus androgün mivolta szempontjából nem lényegtelen, hogy Tamásnak nincs önálló mariológiája, ellenkezőleg, kizárólag a krisztológia részeként tárgyalja az Istenanyát - teljesen összefonódva, Krisztusban Máriát.