Idő és tér

P. D. Ouspensky elmélete

1. Ouspensky (Uszpenszkij) felfogása szerint az idő mint olyan nem létezik, csupán tökéletlen térérzékelésről van szó. Minél fejlettebb egy lény annál tökéletesebben érzékeli a teret. Ami egy állat számára idő, az nekünk már tér. Az idő teret feltételez és ebben a térben való mozgást. Az ember tökéletlen térérzékelését és ebben a térben való mozgását együttesen nevezzük időnek. A világegyetemet végtelen térnek érzékeljük, minden mást benne tegnapnak és holnapnak, vagyis időnek. Térérzékelésünk peremén a határon lévő jelenség számunkra az idő vagy másként fogalmazva, amit nem vagyunk képesek térben leképezve érzékelni az kicsúszik a kezünkből, állandó tovahaladásban van, ezt nevezzük időnek.

2. Ouspensky nem a tényekből indul ki, hanem a tudatból, mert mindent annak kivetítéseként értelmez. A mozgást a térről az időbe való átmenetként értelmezi. Mivel az időt a tökéletlen térérzékelésből fakadó jelenségként definiálja, ezért szerinte akkor látunk mozgást, amikor érzékelhetetlen dolgokkal kerülünk kapcsolatba. A másik oldalról közelítve: a negyedik dimenzió mozdulatlan területeit időnek érzékeljük a mozgásban. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Világegyetem állandó és mozdulatlan. Kizárólag azért látjuk mozgásban és fejlődésben (változásban), mert felfogóképességünk képtelen tökéletesen érzékelni. Érzékszerveink (testi műszereink) pontatlanok (tökéletlenek).

3. A mozgás tehát illúzió. Az élőlények, így az ember élete egy kvázi körmozgás, amely körön a születés és a halál két pontja egybeesik; ez a két pont egy és ugyanaz. A biológiai élet az önreprodukció képessége, és a holt anyag önmagába való beépítésének képessége. Ouspensky szerint az említett kör, vagyis az életünk a negyedik dimenzióban is végig fut, de ott mi nem érzékeljük. Ezt a területet nevezik a vallások túlvilágnak. Az élet valójában örök, ám mi nem mindig vagyunk képesek érzékelni.

4. Továbbmenve Ouspensky kijelenti, hogy amit a biológusok az élet jelenségeinek neveznek az a magasabb tér mozgásai. Ami pedig a fényt, hangot, hőt stb. illeti, azok négydimenziós szilárd anyagok számunkra felfoghatatlan tulajdonságainak általunk való érzékelése. Tételezzünk fel egy ötdimenziós teret, abban az élet jelenségei szilárd testek lennének a mozgás pedig gondolati jelenség. Lényegében arról van szó, hogy a tudat növekedésével egyenes arányban csökken az idő szerepe. Ebből az következik, hogy az emberiség fokozatos tudatosodásával egy teljesen új világkép születik majd, ami a hindu Örök Most világegyetemével lesz azonos - állítja Ouspensky.

5. De milyen is lenne ez a sokdimenziós világ? Lényegében minden Egy, Örök és Mozdulatlan, hiszen az általunk érzékelt mozgás csupán a mi fejletlen tudatunkban létező illúzió. Ezért az idővel kapcsolatban nincsenek egzakt kifejezéseink, csak homályos definícióink, pontosan azért, mert a valódi lényeg számunkra megragadhatatlan. Ouspensky szerint ez a kifejezhetetlenség bizonyítja elmélete helyességét, mert a kifejezhetetlenség az igazság és egyben a valóság jele - a végső igazság megragadhatatlan.

6. Végkövetkeztetésében megállapítja, hogy az emberi létezés és az idő kapcsolatával foglalkozó tanok a halál utáni lét tanai: reinkarnáció, lélekvándorlás, karma - ezek mind olyan szimbólumok, amelyek a nyelvi tökéletlenség miatt kifejezhetetlen jelenségeket akarnak közölni. Mivel szimbólumok, ezért nem szabad szó szerint értelmezni őket. A rejtett értelmet kell keresni, amit a szavak képtelenek közölni, más módon kell tehát felfogni őket, méghozzá úgy ahogyan a művészet esetében tesszük.


Irodalom

Hermetika, mágia. Ezoterikus látásmód és művészi megismerés. Szöveggyűjtemény. Piotr Uszpenszkij: Tertium Organum (529-546. oldal). Ikonológia és műértelmezés 5. kötet. JATEPress, 1995.


Link

Tudatosság és téridő-felfogás

Ouspensky pszichológiája