2017. július 8., szombat

Idő és tér


P. D. Ouspensky elmélete

1. Ouspensky (Uszpenszkij) felfogása szerint az idő mint olyan nem létezik, csupán tökéletlen térérzékelésről van szó. Minél fejlettebb egy lény annál tökéletesebben érzékeli a teret. Ami egy állat számára idő, az nekünk már tér. Az idő teret feltételez és ebben a térben való mozgást. Az ember tökéletlen térérzékelését és ebben a térben való mozgását együttesen nevezzük időnek. A világegyetemet végtelen térnek érzékeljük, minden mást benne tegnapnak és holnapnak, vagyis időnek. Térérzékelésünk peremén a határon lévő jelenség számunkra az idő vagy másként fogalmazva, amit nem vagyunk képesek térben leképezve érzékelni az kicsúszik a kezünkből, állandó tovahaladásban van, ezt nevezzük időnek.

2. Ouspensky nem a tényekből indul ki, hanem a tudatból, mert mindent annak kivetítéseként értelmez. A mozgást a térről az időbe való átmenetként értelmezi. Mivel az időt a tökéletlen térérzékelésből fakadó jelenségként definiálja, ezért szerinte akkor látunk mozgást, amikor érzékelhetetlen dolgokkal kerülünk kapcsolatba. A másik oldalról közelítve: a negyedik dimenzió mozdulatlan területeit időnek érzékeljük a mozgásban. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Világegyetem állandó és mozdulatlan. Kizárólag azért látjuk mozgásban és fejlődésben (változásban), mert felfogóképességünk képtelen tökéletesen érzékelni. Érzékszerveink (testi műszereink) pontatlanok (tökéletlenek).

3. A mozgás tehát illúzió. Az élőlények, így az ember élete egy kvázi körmozgás, amely körön a születés és a halál két pontja egybeesik; ez a két pont egy és ugyanaz. A biológiai élet az önreprodukció képessége, és a holt anyag önmagába való beépítésének képessége. Ouspensky szerint az említett kör, vagyis az életünk a negyedik dimenzióban is végig fut, de ott mi nem érzékeljük. Ezt a területet nevezik a vallások túlvilágnak. Az élet valójában örök, ám mi nem mindig vagyunk képesek érzékelni.

4. Továbbmenve Ouspensky kijelenti, hogy amit a biológusok az élet jelenségeinek neveznek az a magasabb tér mozgásai. Ami pedig a fényt, hangot, hőt stb. illeti, azok négydimenziós szilárd anyagok számunkra felfoghatatlan tulajdonságainak általunk való érzékelése. Tételezzünk fel egy ötdimenziós teret, abban az élet jelenségei szilárd testek lennének a mozgás pedig gondolati jelenség. Lényegében arról van szó, hogy a tudat növekedésével egyenes arányban csökken az idő szerepe. Ebből az következik, hogy az emberiség fokozatos tudatosodásával egy teljesen új világkép születik majd, ami a hindu Örök Most világegyetemével lesz azonos - állítja Ouspensky.

5. De milyen is lenne ez a sokdimenziós világ? Lényegében minden Egy, Örök és Mozdulatlan, hiszen az általunk érzékelt mozgás csupán a mi fejletlen tudatunkban létező illúzió. Ezért az idővel kapcsolatban nincsenek egzakt kifejezéseink, csak homályos definícióink, pontosan azért, mert a valódi lényeg számunkra megragadhatatlan. Ouspensky szerint ez a kifejezhetetlenség bizonyítja elmélete helyességét, mert a kifejezhetetlenség az igazság és egyben a valóság jele - a végső igazság megragadhatatlan.

6. Végkövetkeztetésében megállapítja, hogy az emberi létezés és az idő kapcsolatával foglalkozó tanok a halál utáni lét tanai: reinkarnáció, lélekvándorlás, karma - ezek mind olyan szimbólumok, amelyek a nyelvi tökéletlenség miatt kifejezhetetlen jelenségeket akarnak közölni. Mivel szimbólumok, ezért nem szabad szó szerint értelmezni őket. A rejtett értelmet kell keresni, amit a szavak képtelenek közölni, más módon kell tehát felfogni őket, méghozzá úgy ahogyan a művészet esetében tesszük.


Irodalom

Hermetika, mágia. Ezoterikus látásmód és művészi megismerés. Szöveggyűjtemény. Piotr Uszpenszkij: Tertium Organum (529-546. oldal). Ikonológia és műértelmezés 5. kötet. JATEPress, 1995.


Link

Tudatosság és téridő-felfogás

Ouspensky pszichológiája