1. A sors nem kényszer, hanem választás. Ezért aki nem választ, annak nincs sorsa. A tudattalan élet csupán vegetáció, a sors tehát az öntudatra ébredt léthez van kötve. A sors nem az akarat korlátozása, nem előre megszabott változtathatatlan út. A sors olyan személyes döntések eredménye, amiket a tudattalan befolyásol. Jól látható ez a szerelemben.
2. Az ember nem tehet meg bármit, de választhat a lehetőségek közül. Ezt a választást nevezzük megvalósult sorsnak, a többi elutasított lehetőséget meg nem valósult lehetőségeknek. Az illető azokat az utakat, azokat a sorsokat is választhatta volna, akkor élete másként alakul. Ezek az ő személyes alternatív sorsai, párhuzamos univerzumai. A választással egyet közülük valóra vált. Ebben a választásban nyilvánul meg az emberi lét kötöttségiben működő individuális szabadság. A szabadság tehát a tudatossághoz, vagyis az öntudathoz kötött, ahogyan az idő és a tér az anyaghoz. Ahol nincs tudat, ott nincs szabadság.
3. Az embernek tudatosodnia kell ahhoz, hogy ne külső hatások, ne mások alakítsák sorsát, hanem felismerve szabadságát önmaga válasszon lehetséges sorsai közül. Ezáltal élheti meg személyes maga teremtette (választotta) sorsát. A sors a lehetőségek (kényszerek) közötti személyes választás szabadsága. A sors ezért nem előre meghatározott kényszer, de nem is korlátlan szabadság. A kényszernek és a szabadságnak ezt az együtt-hatását nevezzük a sors dialektikájának. A körülmények lehetőségei keretet adnak a szabadságnak. A lehetőségek keretein belül alakítjuk saját sorsunkat. Sorsdöntéseink kihatnak mások sorsára is, megszabják lehetőségeik határát. Ezt figyelembe kell vennünk döntéseinknél, tiszteletben kell tartanunk a másik sorsát. A tudattalan tartalmak tudatosítása segít, hogy intuitíve megérezzük a sorsot, magunkét és a másikét.
4. Azt látjuk, hogy a gyenge éntudattal rendelkező emberek nem egyéni sorsukat élik, hanem egy kívülről rájuk kényszerített, az elődeik által már megélt életet ismétlik. Ez lényegében nem sors, hanem vegetáció, hiszen hiányzik belőle az én szabad választása, amely maga teremt a maga számára egy lehetőség szerinti világot.
5. Társadalmi szinten azt látjuk, hogy az én-tudatos személyek egyes csoportjai igyekeznek az embereket az öntudatlan létben tartani, és választani a számukra sorsot saját céljaikra kihasználva őket és felhasználva arra, hogy más én-tudatos egyéneknek szűkítsék lehetőségeiket akár a sorstalanságig menően. Ennek a megvalósulását nevezzük zárt társadalomnak. Más én-tudatos egyének arra törekszenek, hogy minden ember váljon tudatosan gondolkodóvá, és mindenki maga legyen saját sorsa megalkotója. Ennek megvalósulását nevezzük nyitott társadalomnak, ahol nem egy előre megszabott út az élet, hanem a lehetőségek kibővüléséről szól, méghozzá mindenki számára.
Link
Lásd még itt a 12-13. pontokat.